2008. június - Színház.net

K RIT I K AI T Ü K ÖRnek a teatralitásra. A Vereckei Rita tervezte üvegcsarnoka rafinált hipernaturalizmus hatását kelti, az ajtóksiklása és a csomaglift automatikus mûködésecsak fokozatosan vezet át – világítással és mobil elemekkel– az irrealitásba. A rendezô Bagó Bertalan iskomótosan mutatja be a helyszínt, az elején hosszankivár, végletekig fokozza a nem történés feszültségét,és még jó ideig nem ül rá a szöveg svungja által diktálttempóra. Van idônk belegondolni a sorban érkezôszereplôk intim szférájába, tippelhetünk a háromtagúcsalád (Ecsedi Erzsébet, Farkas Ignác, Farsang Kitti),a laptopjába temetkezô pedáns Üzletember (NagyPéter), a Terhes nô és az Orvos (Kovács Olga és Kri -csár Kamill), a Modell (Holecskó Orsolya), a látszattalés nevükkel ellentétben lúzer Winnerék (SzakácsLászló és Ligeti Kovács Judit), az Edzô (Kiss Ernô) ésa Sportolók (Mészáros András és Urházy Gábor Lász -ló), valamint a Tolókocsis (Szegezdi Róbert) mögötteséletére. Lassanként értesülünk a konfliktusokról éstraumákról – a Terhes nô béranya, az autóbalesetbenmegbénult Tolókocsis a felesége halálát kívánta, az alkalmipár egyéni fiaskóit kompenzálja feltûnôsködésselstb. –, amelyek a bôröndlakók érkeztével és az idômúltával kifakadnak, kölcsönös agresszióba és káoszbatorkollanak. Az elszigetelt, hétköznapi jelzésekkelábrázolt pszichodrámák egymás ellen fordulnak, gyilkosindulattá fokozódnak, és – Stefán Gábor koreográfiájára– kollektív haláltánccá fajulnak, a „lelki duplikátokat”alakító színészek fegyelmezett és ihletett közremûködésével.Az elôadás egy „folytathatatlan” pontonzenés drámára vált (Szemenyei János musicalesítettea prózában elmondhatatlant), hogy az eggyel magasabbfokozatú stilizáltság elviselhetôbbé tegye a vér nélkül– a „halál után” vagyunk – és groteszk színezete ellenérelehangolóan kegyetlen öldöklést. Az ôrült világmetaforájának kilátástalanságát az ártatlanság mi to ló -giá ja – az örök (újjá)születés – enyhíti valamelyest.A katasztrófát – a repülôgép-balesetet és a személyiségfelbomlását – egyedül a megszületett csecsemôéli túl, akit Noéminak hívnak ugyan, de a gyermekalak jában az özönvízbôl való megmenekülésen túlegyetemesebb szimbólumot is fölismerhetünk. De hogymégse bizakodjunk annyira, a földi maradványokatkét cinikusan nevetgélô transzcendens lény takarítjael, fekete szárnyakkal. A pokol angyalai?A traumatikus tartalmat megfelelô könnyedséggelközvetítô darab és elôadás erényei épp e kettô kényesegyensúlyából származnak. Bónuszként fogható föl,hogy egyikük sem mutatja mélyebbnek magát, mintamilyen. A végén újrakezdôdik az egész, ami a kifejletismeretében a legkevésbé sem vigasztaló.TASNÁDI ISTVÁN: TRANZIT(Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg)Zeneszerzô: Szemenyei János. Díszlet-jelmez: VereckeiRita. Mozgás: Stefán Gábor. Rendezô: Bagó Bertalan.Szereplôk: Ecsedi Erzsébet, Farkas Ignác, FarsangKitti, Nagy Péter, Kovács Olga, Kricsár Kamill, Ho -lecskó Orsolya, Szakács László, Ligeti Kovács Judit,Kiss Ernô, Mészáros András, Urházy Gábor László,Szegezdi Róbert, Spisák István, Tisza Anita, AndicsTibor, Pap Lujza, Tánczos Adrienn, Szakály Aurél,Székely Kitti Adrienn, Vizkeleti Zsolt, Pete Zsuzsan -na, Mihály Péter, Székely Botond, Fichtacher Rená -ta, Horváth Illés, Szemenyei János.Miklós MelániaApokrif Isten-keresésIPS UMÁgens és a Természetes Vészek Kollektíva Ipsumcímû elôadása Isten- és emberkísértô vállalkozás.Az összmûvészeti produkció az alternatív szféra leg -kü lönösebb és a befogadói kedélyeket leginkább megosztóénekes-elôadója, Ágens személyiségére építettperformansz-színház, amelyben az események aktora -ként nemcsak ô merül alá a lélek és a fizikum mélyrétegeibe,hanem afféle passzív beavatottként a nézôt iserôsen próbára teszi. A határok feszegetésének tétje nemkisebb, mint Isten keresése és önmagunk megismerése.A mágikus szeánsz minden eleme ezt a célt szolgálja.Rendkívül sokrétû, ám olykor bonyolultnak tûnôszimbólumrendszerében többféle lehetséges út idézôdikmeg. Ráhangolódásként – illetve a végén levezetésként– a nézôtér sötétjében kellemes zenei aláfestésselegy önjelölt jósnô buzdítja-csábítja felvételrôlnézôit, hallgatóit, hogy hívják fel, ô minden titokra éskérdésre megadja a választ. A keret ironikusan játékbahozza a kiárusított szakralitást és a popularizált kuruzslásnakkiszolgáltatott emberi kíváncsiságot. Ennekellenpontjaként celebrálja Ágens a rituálét, amelynekkiindulása szintén a mediatizált jelen-valóság.A térben, velünk szemben hosszú asztal áll, különféle,többségükben könnyen azonosítható tárgyakkal:elôkészített ételeket látunk, hozzávalókat, edényeket,tálkákat, turmixgépet, munka- és mosogatófelületet,2008. június 32 XLI. évfolyam 6.