2008. június - Színház.net

K RIT I K AI T Ü K ÖRerôltetô, az egykori bálványnak még az emlékét is eltiporniakaró Metternich; a valóság csontos ujjú kísérteteielôl a szenilitás derûjébe menekülô Ferenc császárés a többi szereplô egytôl egyig saját, Napóleonhozfûzôdô viszonyát próbálja tisztázni és megfogalmazni,nem kevésszer önterápiás célzattal.Vidnyánszky Attila csupa líra, szemet és fület gyönyörködtetô,nagy ívû debreceni rendezésében a császárgyôzedelmes alakja is megjelenik – egy festményen.A schönbrunni helyszín hátterében dominálóóriási tükör túloldalán Jacques-Louis David jól ismert,heroizáló portréja Napóleonról, ahogy pompás paripájahátáról az Alpokon való átkelésre buzdítja katonáit.Alekszandr Belozub artisztikus minimáldíszletében akép elhelyezése túlmutat önmagán:sokáig a portré túloldalátlátjuk, a hatalmas, foncsorozott,szemet vakító, tükrös felületet.Metternich egyik dühödt távozásakormegbillenti a tükröt, ekkorvillan fel elôször a titkosportré. Napóleon feltûnése váratlanmeglepetés, ám pontosanérzékelteti az osztrák udvar viszonyátegykori félelmetes ellenfeléhez:hiába titkolnák, vagytennék meg nem történtté mindenlehetséges eszközzel az egykorieseményeket (lásd a Sasfióktörténelemóráját, a rendôrfônökSedlinsky túltengését stb.), azokidôvel úgyis felszínre törnek.Hervatag arisztokratizmussaluralja a színpadot a sok fehér ésarany – igaz, a gyászév réges-régletelt, de mintha szorgos kezekkülönös figyelmet fordítanánakarra, hogy véletlenül se emlé -kez tessen semmi a kimúlt rezsimre.Oldalt és hátul fehéres,ferdén levágott tetejû falak, amagasból a „léggömb alakú empirekristálycsillár” helyett óriási,gyönyörû, sárga és fehér virá -gokkal borított lomb ereszkedikle. Belozub fantáziáját di csérik aszínpadra begördített, többfunkciós,kifinomult bájjal megálmodottmasinák: a nyitó képbenszereplô diadalszekér és a multifunkcióspianínó, melyen jut hely székeknek, titkosrekeszeknek egyaránt. A különös, dekoratív járgányokaz osztrák udvar mesterkélt, modoros légkörének háromdimenzióskivetülései. A jelmezeken szintúgy afehér és a csontszín uralkodik – emiatt válik hangsúlyossá,ha valaki vagy valami megtöri a monokróm világot,mint például Flambeau Séraphin (Varga Józsefjózan, fontos alakítása), Napóleon egykori katonája,amikor libériáját lecseréli gránátos-egyenruhájára, deemlíthetjük Napóleon háromszögletû, fekete kalapjátis (a maszkabálos felvonás másképp ellenpont: a színpompáskosztümök közül éppen a Sasfiók egyszerûkatonaruhája lóg majd ki). A látvány mellett a hangzóélmény is alapvetô fontosságú: Vidnyánszky elôadásábanszinte végig szól a zene, a versben elhangzó szövegmellé és alá erôs, hatásos alapot biztosítva. A rendezôzeneválasztása a színpadi események hangulatábólkövetkezik, békésen fér meg egymás mellettBerlioz és Beethoven, Schnitt ke és a Kronos Quartett.Az osztrák udvart a saját nagyszerûségükbe beleszerelmesedettpojácák töltik meg: koncentrikus, hangosanrajongó és manírosan deklamáló körökbengyûlnek a névleg irányító Ferenc császár és a valójábandiktáló Metternich köré (emeljük itt ki Tóth Lászlót ésAndrássy Mátét). Az udvar valóban altat és kábít, mintelhangzik a darabban: a kedélyes mosoly valójában azarcra erôltetett torz vigyor, hiszen itt mindenki színlelés alakoskodik (az álarcosbál – Vidnyánszky által máskoris nagy kedvvel használt – színház a színházban jelenetsoraennek pandanja). Metternich folyton fortyogó,kitörni kész vulkán: Trill Zsolt alakításában vékonyhatárvonal választja el a vadászkutya éberségét a paranoidönkényúrtól. Jobbkeze, Sedlinsky rendôrfônökalakjában Mészáros Tibor egyszerre tud fenyegetô ésnevetséges lenni: a kisemberrel magas lóról beszélô,agresszív akarnok és az ügyefogyott hivatalnok ügyeskeveréke (a Ferenc császár szakszerû köszöntéséreminket, nézôket buzdító, részben improvizált jelenetea tháliabeli vendégjátékon ugyan kissé hosszúra nyúlt,de a meglepetés erejével és a kivitelezés profizmusával2008. június 22 XLI. évfolyam 6.