2008. június - Színház.net

Az árulókanonizált régmúltja helyett a XX.században felgyorsult színpadi idômiatt hamar szétmálló közelmúltôrzésére vállalkoznak. Nálunk nyilvánvalóannem, hiszen a múlt századteljes magyar koreográfiai hagyományakikopott-elveszett a maitársulatok repertoárjáról.A XX. századi értékek megôrzésében,a néhai legendás alkotókmûveinek színpadi átmentésében,e történeti és kulturális szempontbólfelbecsülhetetlenül jelentôs éssajátos archiválásban az EgyesültÁllamok táncközössége jár az élen.Itt ugyanis szinte minden valahajelentôs vagy annak ítélt koreográfus(és pedagógus) munkásságánakhagyatékát alapítványok soragondozza, s tartja életben. E kulturális misszió engemlenyûgöz, ám mégis kettôs lélekkel ülök be az olyanelô adásokra, amelyek a közelmúlt – s ez nemegyszercsupán öt-hat évtizedet jelent! – egy-egy legendás alakjánakmûveit ígérik. Mert tánctörténész énem csakishálás lehet, hogy akadnak olyan táncosok, akik teljestudásukat egyetlen régen lezárult életmû életben tartásáravagy életre keltésére áldozzák. (Ki szerzôdne maMagyarországon egy olyan társulathoz, amelyik, mondjuk,kizárólag Molnár István mûveinek játszására szövetkezne?Vagy Milloss Auréléra. Vagy Szentpál Ol gáé ra.Vagy Imre Zoltánéra. Vagy Eck Imréére. Vagy SzigetiKárolyéra, netán az épp száz éve született HarangozóGyuláéra.) A jelen iránti kíváncsiságom ugyanis elkerülhetetlennéteszi, hogy a múlt folyamatait is átlássamés megértsem,ezért ilyenkor mindig„felteszem” azt a vir tu -ális történelmi szem -üveget is, amely segíta saját korukba illesztenia látottakat. Nézôiénemnek azonban ettôlnem könnyebb, ígyaztán jobbára csalódvavagy unatkozva ülömvégig e retrospektívelô adásokat. Kü lönö -sen, ha az adott válogatásérzéketlen a jelenre,arra, hogy mikormelyik mûvet érdemeselôvenni, hiszenami tegnap elavultnaklátszott, ma akár aktuálisnakis tûnhet. Vagy, és ez sem ritka, ha gyengénfelkészült társulat veselkedik neki a felújításoknak.Sajnos a most már harmadszor Budapesten vendégeskedôJosé Limón Dance Company eddig még egyszersem gyôzött meg arról, hogy a nyilván erôs kisugárzással,különös aurával rendelkezô Limón koreográfusiéletmûve ugyanolyan jelentôs volt, mintelôadómûvészi pályája. Mûvei-szerepei ugyanis, ahogyleváltak Limón interpretációjáról, elvesztették a karizmatikusszemélyiség közvetítette hitelességet. Limónmélyen elkötelezett, humánus és etikus alkotói magatartásábóladódó tárgyválasztásai és a hozzájuk alkalmazottformai megoldásai pedig, amelyek az ötvenesés hatvanas évek Amerikájában oly jelenôssé tettéktáncdrámáit, mára avíttnak, naivnak és patetikusnakSzvit a Koreográfiaiáldozatból2008. június 50 XLI. évfolyam 6.