2008. június - Színház.net

K RIT I K AI T Ü K ÖRPál Attila (Apollón),Szarvas Attila(Halál), SzokolaiPéter (Admétosz) ésMagyar Éva(Alkésztisz)Walter Péterfelvételenem az isteni „ajándék” – a más élete árán megszerzendôhalhatatlanság – elfogadása vagy nem elfogadásaAdmétosz tragikus konfliktusa! Merthogy Apollóntegyáltalán nem érdekli, vajon kér-e vendéglátója az istenikegybôl! Így döntött, oszt jó napot! Admétosz jellemtragédiájáraa dráma végén derül fény: feleségemegrázó áldozatvállalására méltatlan, hiszen az elsô,útjába kerülô nôt azonnal az ágyába cipelné, feledveesküjét, szerelmét, minden dicsô szavát. Bocsárdi rendezésébenAdmétosz megsemmisült erkölcsileg, amikora Héraklész által Admétoszra „rákényszerített”, lefátyolozottnôrôl kiderül, ô a Haláltól visszavívottAlkésztisz. Szó sincs – mert nem is lehet! – boldog befejezésrôl,a házaspár újbóli egymásra találásáról; a záróképbenegy hatalmas ágy két szélén, egymásnakmég a pillantását is gondosan kerülve, halotti pózbanfeküdt Bocsárdi színpadán Alkésztisz és Admétosz.Tóth Miklós elôadása is tele van jobbnál jobb ötletekkel:remek például, hogy a Halál (Szarvas Attila)nem egyszerûen elragadja Alkésztiszt (Magyar Éva nagyonszép alakítása), de ez a gesztus tisztán szexuálisjelentést is kap: durván (?) magáévá teszi a nôt, s a teretelárasztó szeretkezési hangok intenzitása nemhagy kétséget afelôl, hogy Alkésztisz végre egy testénektetszô férfit kapott a Sorstól. A szexuális kontextus láthatóanfontos, hiszen a Halál állandó kísérô-tárgya egyméretes vibrátor – amelyet egyszer még mûködésbe ishoz (a nézôtéren helyet foglaló tinilányok izgatott kuncogásátváltva ki) –; ebbôl az ötletbôl is messzire lehetnejutni, de sajnos itt és most megmarad annak, ami:pótléknak, hatáskeltô pillanatok képi kiegészítôjének.Hasonlóképpen kitûnô Pherész (Kovács Gyula) majdnemközönyös-csendesre hangszerelt megjelenése ésebben a stílusban elmondott kenetteljes gyászbeszéde– aztán végigfalatozza Admétosz ôrjöngését, csak éppeninnen sem vezet sehová az elemzés, hiszen egyteljesen letompított jellemû Admétosz nem válhatméltó ellenfelévé, s ezért lesz teljesen súlytalan a drámalegfontosabb, apa–fiú-összecsapása is. Jók aKarnak (a színlap szerint Pheraibeliek: JablonkayMária, Pitz Melinda, Turi Gábor) a cselekményre érzékenyenreagáló megszólalásai, folyamatos személyesjelenlétük. És nagyon jó a tér (díszlet: PaseczkiZsolt): hideg-rideg fémfalak határolta, majdnem csupasz,függôlegesen két – égi és földi –, vízszintesenhárom részre osztott színpad, amely palotát, piacteret,hálószobát, kínzó(?)kamrát képes jelezni, egyetlen, tükörkéntis remekül mûködô tálalóasztallal s egy, a hátsófalhoz támasztott paddal. Kellôképpen sivár, szomorúhely, ahol akár igazi, téttel bíró konfliktusokat isel lehet képzelni. A mindvégig gondosan, jellemfestôenkitalált jelmezek Földi Andrea munkáját dicsérik.Ad mé toszként Szokolai Péter pontosan hozza a gyámoltalan,de sunyin jellemtelen, kisstílû férj alakját.Pál Attila Héraklésze és Horváth Erika „Nô a palotából”(Euripidésznél: Szolgáló)-alakítása kiemelkedikaz elôadás amúgy is egyenletesen jó színészi színvonalából:ôk ketten egyéni színeket, humort és tragikumotis képesek színpadra varázsolni ebben az egészébenfélreértelmezett, az euripidészi drámát jórésztsajnálatosan leegyszerûsítô elôadásban.EURIPIDÉSZ: ALKÉSZTISZ(Katona József Színház, Stúdió, Kecskemét)Fordította: Devecseri Gábor. Dramaturg: SediánszkyNóra. Díszlet: Paseczki Zsolt. Jelmez: Földi Andrea.Rendezô: Tóth Miklós.Szereplôk: Szokolai Péter, Magyar Éva, KovácsGyula, Fazakas Géza, Pál Attila, Szarvas Attila,Horváth Erik, Jablonkay Mária, Pitz Melinda, TuriGábor, Sirkó Anna, Sipos Richárd.2008. június 38 XLI. évfolyam 6.