2008. június - Színház.net

K RIT I K AI T Ü K ÖRAz ábrázolt világ ijesztô abszurditását csupán az jelzi,hogy a cselekményt a plazmalétbe helyezi a szerzô.A történések közege egy gomolygó, képlékeny világ.Az az érzésünk, hogy az egész bármikor atomjaira eshetszét. „A darab elején a szereplôk a köztes plazmalé(t)bôlpróbálnak létezôvé kunkorodni, a formátlanplazma-kocsonyából kristályosodnak ki. Nem éppenfájdalom nélküli folyamat, az anyag vajúdva szüli hôseit”– írja Garaczi.Ha anyagnak Garaczi drámáját tekintjük, és a hôsöka KoMa társulat fiatal színészei, akkor semmilyen vajúdástnem látunk. A Kortárs Magyar drámák játszásáravállalkozó csapat elôadásábanez a sötét kozmikusszín nem jelenikmeg. Poént poénra halmoznak,bravúros játékkalszórakoztatnak. Köny -nyedén elbánnak a szöveggel,még ott is len dületetadnak neki, ahol olvasvagyengébbnek tûnik. De alaza, felhôtlen játék mögöttkomoly tudatosságés szigorú csapatmunkasejlik. Szerepen kívüli, aszínésztársaknak szólóapró pillantások és kibuggyanónevetések árulkodnakarról, hogy játékközben is mennyire figye -lik önmagukat és a másikat,és hogy egy-egy új ötlettelmég egymást ismeg tudják lepni. Alighogy befejezôdik az elôadás, aBakelit elôterében kupacba tömörülve izgatottan elemezika jól és kevésbé jól sikerült pillanatokat. A nézôúgy érzi, hogy mûhelymunka részesévé válik. S tôlemagától is elvárják a tudatos, de nyitott befogadói attitûdöt,amit a nem hagyományos színházi tér szinteautomatikusan ki is alakít. A játék elôtt megkérnekmindenkit, hogy az elôadás alatt nyugodtan álljon fel,mozogjon együtt a darabbal, ha valamit nem látna jól.Az elôadás tere ugyanis a Soroksári úti gyárszínházzsúfolt kávézója. * Az asztalok körül kis csoportokbanhelyet foglaló nézôk kólázva, meleg szendvicset majszolvatekergetik a nyakukat aszerint, hogy épp melyikszegletben történik a játék. Akinek szerencséje van,annak épp az orra elôtt, ha viszont valakinek a hátamögött, akkor a tükörfalat nézve is követheti az eseményeket.A dráma szerkezetének töredezettségét teháta térbeli szétszórtság tovább hangsúlyozza. A váratlanesemények, átlényegülések a plazmaság velejárói.Ahogy maga a játék tere is folyamatosan változtatjahelyét, úgy szivárognak át a színészek egyik szerepbôla másikba, és úgy váltják egymást a prózai és dallamosrészek, az álomszerû és a realisztikus epizódok. ÖtvösAndrás megkapó hitelességgel játssza Mohait, a TutiRádió önjelölt sztárját. Nyakán kidagadnak az erek,ahogy ordítva, szinte levegôvétel nélkül szórja kereskedelmirádiós sziporkáit, kitölti a mûsoridôt, mégsemmond semmit. Ugyancsak ô alakítja az elcseréltcsecsemôk problémáját pragmatikusan kezelô kórháziKoncz Zsuzsa felvételeJaskó Bálint és Ötvös Andrásportást és a sértett, öngyilkosságra készülô szerelmest.A Jaskó Bálint által játszott Fábián egy személyben kétkarakter. A megkeseredettségét cinikus flegmasággalleplezô mûsorvezetô pláza-márkák vásárlásával fejeziki önmagát. De kiderül róla, hogy a felszín alatt a naplementelátványába belefeledkezni tudó romantikuslélek. Zrínyi Gál Vince nagy hallgatásokkal, csöndesenelmormolt szavakkal, fojtott energiákkal formálja mega többszörösen becsapott újdonsült családapát, valaminta betörôt, aki megpróbál jó apja lenni iskolás kislányának.Utóbbiként Lass Beát látjuk, szerepei közöttjól megfér egymás mellett az álomvilágban élô, zavarodottgyerek és a naiv szôke nô, aki kitartóan hallgatjanálánál sokkal egyszerûbb barátnôjének kétségkívülélvezetesen elôadott élménybeszámolóit. Az egyszerûbarátnô Jelinek Erzsébet. Brillíroz a primitív, szôkediszkókirálynô szerepében, a végsôkig eltúlozva a karaktert.A férje megcsalását dadogva megvalló fiatalanyukaként pedig egyszerre teremt kacagtató és kínosanfeszült pillanatokat.Az elôadás sikere teljes egészében a színészek játékánáll vagy bukik. Nincs elôre kitalált díszlet, csak az,amit éppen felhasználnak az adott térbôl. A jelmez asaját ruhájuk, kellékként pedig csupán néhány darabnarancs szerepel. Testükkel, hangjukkal hozzák létrea zenét, a hangeffekteket, de még filmes képi trükköketis eljátszanak. A Tuti Rádiónak tudósító Dodi(Zrínyi Gál Vince), akár egy Bruce Willis, atlétára vetkôzveindul a Szabadság hídról ugrani készülô Vida(Ötvös András) megmentésére. A Bakelit falán lévôvasszerkezeten tornázva testtartásuk, arckifejezésükés az általuk kiadott hangok segítségével elhitetik anézôvel, hogy akciófilmet néz. „Lassított képkockákon”látjuk, ahogy hajszál híján mindketten szörnyethalnak. Hôseink persze egyben maradnak, szerencsésenföldet érnek. Közben az elôadás vége felé haladvaközegük is egyre szilárdabb halmazállapotot kezd felvenni.Forma nélküli plazmaállapot ide vagy oda, Ga -ra czi a dráma végén egy utolsó slusszpoénnal elvarrja2008. június 36 XLI. évfolyam 6.