2008. június - Színház.net

K RIT I K AI T Ü K ÖRdíszítésként néhány kristálytömböt, jobbról felénk fordítottasztali tükröket és egy magnós lejátszót, forgószalaggal. Az elrendezés pontos megtervezettséget sejtet,amelynek logikája – hogy miért kerültek éppenezek a tárgyak éppen ilyen rendszerben egymás mellé– ugyanúgy megfejtésre vár, akár egy installációban akiállított dolgok közötti összefüggés.A folyamatot Ágens indítja be és tartja játékban. Egyvízzel telt tálból emelkedik fel hangos levegôvétellel,szöveget mormol maga elé, majd kötényébe törli arcát,és elkezdôdik a furcsa fôzô-show: mintha nyilvános tévéfelvételenlennénk, a fekete bôrruhás domina-dívaháziasszonyi kedvességgel magyarázza az arab pita készítésénektechnikáját és hagyományát, közben kezealatt hihetetlen egyszerûséggel elkészül az étel, amitegy sütôlapon meg is süt. Mögötte fôcímszerûen világíta kék reklámfelirat: Ipsum. A könnyed jelenet baljóshangulatúra vált: a vörös démon az asztal fölé hajol,és boszorkányos természetességgel csöppenti nyálátés vérét egy bekamerázott, kivetített üveglapra,hozzákeverve levágott körmét és hajtincsét. Ezutánegy liszttel teli tálban kezd kutakodni, amelybôl – mintföldbôl elôkerülô régészeti leleteket – különbözô korokhozköthetô tárgyakat emel ki: egy gipszmaszkot,egy könyvet, egy gumilabdát, egy szent mûanyag szobrát,valamint egy összekötözött papírtekercset. Olvasnikezdi, majd lassan elégeti a papírt, közben az apokrifszöveget közvetítô papnôvé lényegülve énekben azonosula szent szavakkal: Vagyok az Elsô és az Utolsó, aTisztelt és a Megvetett, a Szent és a Céda (…), a Csend,mely megfoghatatlan, a Gondolat, melynek emléke gyakrankísért, a Beszéd, melynek hangja összetett, a Világ,melynek számos alakja van. A kimondott Nevem vagyok.Egyre összetettebbé és durvábbá válik a játék: azasztalnak mind több titka tárul fel, Ágens pedig egyreintenzívebb és végletesebb állapotokba kísérti magát.Turmixkészítéssel, agyvelô-trancsírozással ésmarhanyelv-darabolással folytatódik a fôzômûsor-szál,amely ben egyre kevesebb a kikacsintó közvetlenség.A teremtés vegykonyhája fizikai kísérleti színpaddáváltozik: Ágens saját testét teszi próbára az eksztázisbakerülés érdekében. Többször folyadékot melegítegy zárt edényben, maszkon át levegôt szív belôle,bent tartja, mûanyag zacskóba fújja, és forró platnirateszi. Gyógyszert vesz be, kavicsot nyel, beleiszik akék folyadék alapú alma–paprika–egésztojás–hamuturmixba,egy magzatpreparátumról vizet önt le, belemerítiaz arcát, erotikusan játszik a halott marhanyelvvel– arcához teszi, csókolózik vele, szájába veszi,mintha a saját, meghosszabbított nyelve lenne –,majd konyhakéssel megszurkálja stb. Befogadói képességeinketnemcsak a látvány és a szagok (olvadómûanyag, égô haj, por), hanem a zene, ének és zajokfokozódó ingerei is egyre intenzívebben provokálják.A cselekvéssorozat csúcspontjaként Ágens a kihangosítottés effektezett fémpult fölé hajolva egyik kezénekujjain fémkarmokkal, a másikon bütyökpótló kínzóeszközzelszéttép egy hamura tett gyerekingecskét,miközben szent szöveget énekel. A Vegyél magadhoz,vigyél el engem! refrénre épülô fülsiketítô káoszban elragadtatásaegyszerre hat ôrült táncnak, kegyetlen áldozatirítusnak, akcionista zenélésnek és Isten-idézôrévületnek.Schiller Kata felvételeA teremtô (ön)pusztítás áthallásokkal terhelt szimbolikája– az Ipsum jegyében – mégis egységes iránybamutat. Az „önmagadat” jelentésû szó kivetített képeúgy tartja össze e magánszertartás-színházat, ahogyanIsten lelke lebeghet a vizek felett. Alfa és Ómega, Betûés Jelentés, Csend és Hang, Kimondott és Ki mond ha -tatlan, Név és Ige stb. mintájára ugyanis az Ipsum bizonyosság.A kumráni tekercsek itt elhangzó, sem azsidó, sem a keresztény vallás által nem kanonizáltszövegeinek tanúsága alapján a világ misztériuma aszent és a profán ellentétének egységében rejlik, amimagában foglalja az életfeladatot és a megoldást: azIstenhez vezetô útra csak önmagadat járva találhatsz rá.ÁgensAz utolsó jelenetben Ágens az asztal ellenkezô végétôlindulva hátramenetben végigmegy az elôadás idejealatt bejárt „útján”. Kezében aureolaszerûen világítótükröt tart, nézi magát és énekel. Amikor visszaérkezika kiindulópontra, belehajol a vízzel telt edénybe.Arca megjelenik a kivetítôn, majd mintha egy függönyomlana le hirtelen, kinyílik a tér, és szórt, meleg fénynyelmegvilágítva a háttérben feltûnik egy doboló alak(Philipp György). A szôke hajú, fekete nadrágos kísérôa piros dobok mögött egyszerre angyali és démoni jelenség.Percekig szól az eksztatikus dobszóló, közbenérzékelésünket kijátszva kimerevedik a vetített kép:Ágens mozdulatlan, nyugodt tekintetû arcán szalagcsíkszerûenfutnak az elhangzott szövegekbôl való idézet-feliratok.Hogy mindez a halál fizikai törvényszerûségeineklegyôzését és a lélek továbbélését sejteti-e,vagy éppen az ebben való bizonyosság teljeshiányát, ugyanúgy személyre szabottan eldöntendôkérdés, mint ahogyan az is, hogy az Ipsum istentelenIsten-keresô rítusa a szakralitás végsô elvesztésérôl,avagy apokrif újragondolásának lehetôségérôl szól-e.IPSUM (MU Színház)Alkotók: Ágens, Árvai György, Imre Zoltán, SzûcsEdit, Parabryo, Philipp György. Produkciós vezetô:Árvai György.2008. június 33 www.szinhaz.net