2008. június - Színház.net

T A V A SZI F E SZTI V ÁLután. Ha mégis megkísérelném röviden (és természetesenfelszínesen) meghatározni a különbséget, ezt írnám:a Philadanco! elôadta koreográfiákban a belülrôlfakadó, lélek diktálta táncörömnél (vagy -bánatnál) nagyobbhangsúlyt kap a fizikalitás, a testi dinamika és ahelyenként igen magas tánctechnikai követelményekkorrekt betartása. Ebbôl levonható az a következtetés,hogy a Philadancó!-t is megfertôzte korunk már-máráltalánosítható, leginkább nyugat-európai és északamerikaikortárs együtteseket sújtó ragályosbetegsége: a technikai követelményeknekvaló megfelelés kényeszere és az elvárt tánctudásszintmegtartása felemészti az alkotóiés elôadói energiák nagy részét, és kevés juta szellemi invencióra, a tartalmi kreativitásra.(Gyorsan meg kell jegyeznem: ez a „válság” amagyar kortárs táncba még nem gyûrûzöttbe. Sôt, nálunk általában az ellenkezôje igaz:kezdetleges a tánctechnika, és túl nagy azego megmutatkozni akarása.)Az est elsô egyfelvonásosa, az In BetweenTime címû koreográfia (Zane A. Booker munkája)valamiben hasonlít a magyar kortársfelhozatal legtöbb darabjára: az elôadást kísérôszöveges (feltehetôen alkotói vagy píár)üzenet rendkívül semmitmondó, a benne olvashatóidézetnek pedig, ha akarom, van közea látottakhoz, ha akarom, nincs. Ennél nagyobbbaj, hogy a külsôségeiben erôsen afroamerikaiasdarab (a zenében feltûnik négersong, dzsesszes hangzás, déli dallam, a jelmezekbenkék, sárga, rózsaszín alsók és felsôk„kelnek lila dalra”) csupán a koreográfiaerôs összpontosítással elôadott abszolválásánakhat (történet nélküli csoporttáncokkal,szólókkal, duókkal). Nem vártam el, hogy azelôadók feleljenek meg az ósdi sztereotípiának(„néger táncos fogsora mindig villogjon”),de azt igencsak sajnáltam, hogy csupánéppen elfogadható színvonalon mozgótesteket látok, „megmozduló” lelket nem.Az In Between Time egyértelmû csalódás.De bíztam benne: az amerikaiak nem tagadjákmeg önmagukat, darabról darabrafogják emelni a tétet, és majd a végén csattanaz ostor. Ezen az úton a második koreográfia(a címe: Blue) már hatalmas elôrelépést jelentett.A kísérôszöveget rutinosan nem vettemkomolyan (jól tettem), nélküle is hamarráéreztem: a Blue (Christopher L. Huggins koroegráfiája)férfias és igen érzékeny elôadás, a testdinamika, afizikalitás nem tartalmatlan látványosság benne. A kez -detén felcsendülô vékony haranghangok, valamint aférfiak kék színû, reverendaszerûen hosszú (de ujjatlan)felöltôje vallásos hangulatot idéz fel, ehhez adekvátanilleszkedik a táncosok tiszteletesekre emlékeztetô,elhivatott komolysága. A vonós-szintetizátoros legatozenei tételek után erôteljesebb, darabos ritmusképletekkövetkeznek (a zeneszerzôk névsora igen rangos:Arvo Pärt, Ryuichi Sakamato, Steve Reich), és a koreográfiábanis „fokozódik a helyzet”: a mozdulatok mégjobban dinamizálódnak, lekerülnek a felsôruhák,katonás, de egyben groteszk hangulat uralkodik el.Lois Greenfield felvételeÁm humornak például nyoma sincs. Sôt elmélyül azexpresszív drámaiság, ebben nagyon hatásosak, állapíthatommeg, de akkor már kifejezetten hiányoznikezd egy könnyed mosoly. A végén már egy szál fehéralsóban „küzdenek” a fekete férfiak, kvázi meztelenül,mozgásukban egyre több a konkrétan felismerhetôönironikus afroamerikai elem. Mintha a gyökerekhezvaló visszajutás nehezen járható útján vívnák kötelezô,férfias harcukat. Lehet, hogy a Blue korszerû amerikaiJelenet az elôadásból néger darab: az ezredfordulónfelnövô amerikai feketefiatalok életérzésének metaforája. Komolyságával ilyenhangulatot sugall, míves kidolgozottsága, megkomponáltságarévén igen hitelesnek tetszik.Korán hitettem el magammal, hogy az est folyamatosanfelfelé ívelô lesz: Milton Myers koreográfiája, aViolin Concerto (zene: Philip Glass) a Blue-hoz képestvisszalépés. A darabban láthatók nôi szólók, kettôsök,valamint csoporttáncok, és nem történik semmiegyéb, „csak” eltáncolják a mesterien egymásba szôttmotívumokból felépülô, áradó, dallamos zenét. Igaz,ezt magas színvonalon, technikásan és muzikálisan teszik.De valami plusz mégis hiányzik a produkcióból.2008. június 53 www.szinhaz.net