2008. június - Színház.net

T A V A SZI F E SZTI V ÁLis, amely egy Humphrey tiszta tánc koreográfiáit felvonultatóBach-estre készült. Limón, a tanítvány és elôadómûvészebben a szólóban fel akart nôni mesteréhez,a koreográfushoz, ezért elsôsorban a formálásra, azenei témára reflektáló táncfrázis megtalálására és avariációk kimunkálására összpontosított. Így aztán setörténet, se drámai alak nem nehezíti el és köti sajátkorához ezt a tiszta tánc szólót, amely valaha Limónelô adói karizmájának legfôbb értékeit, a férfias erôt ésa méltóságot sûrítette magába. A Chaconne mostani elô -adója, Raphaël Boumaïla azonban csupán pontosan éstisztán abszolválta a kis térre szûkített, de gazdagonvariált mozgásmondatokat, ám személyes tartalommalaligha tölthette meg. S ebbôl akár messzemenôkövetkeztetéseket is levonhatnék a néhai modern táncesszenciájára, a személyességhez és a nagy személyiségekheztapadó érvényességére utalva, de nem teszem,mert tudok sikeres ellenpéldát is. Éppen IsadoraDuncan kapcsán, akit Limón – Harald Kreutzberg„apasága” mellett – „valódi” szülôanyjának tartott, ígypályája végén egy öttételes táncszvitet szentelt az ô emlékénekis. Az Isadora táncai azonban szépelgô, felszínesés unalmas, így inkább eltávolítja, sôt elrettenti anézôt a legendás táncosnô és táncforradalmár alakjától,míg ellenpéldám a – sok filmes összeállításból ismerhetô– Frederick Ashton zseniális megidézôképességérôlárulkodó Öt Brahms-keringô Isadora Duncanmodorában címû darabja, amely idôtlenül korszerûvétudta varázsolni a szabad tánc prófétanôjét!Az együttes repertoárja nem csupán a négy évtizedelezárult Limón-életmûbôl áll, hanem egy-egy vendégalkotómeghívása is színesíti a mûsorrendet – és atáncosok életét. Így Susanne Linke és Jiří Kylianmûvei sem elôször szerepelnek az együttes programjában.Linke 1976-os Átváltozása (Transfiguration)mintha a hírnevét megalapozó A fürdôkádban címûszólójának egyik változata lenne – a köznapiság, a banalitásközegét sugalló fürdôkád nélkül. A kilátástalanküzdelem ábrázolása azonban ugyanaz, mintamit a földön nehezen araszoló test a lassú tovajutásért,a ritka felemel kedésekért folytat – az átalakuláslegkisebb reménye nélkül. Ez a nôi szóló jellegzetesLinke-opus, s ugyancsak tipikus Kylian-mû az Esti dalok.Egyik sem a Limón együttes számára készült, ésmégis, e régebbi Kylian-koreográfia a maga egyszerûés áttetszô mozgásanyagával valahogy mintha mégiscsakkapcsolódna Limón táncszótárához. A matériamegformálása azonban olyan burjánzóan ötletes, amotívumok és szólamok egybefûzése és játékos variálásapedig olyannyira mesteri, hogy összetéveszthetetlenülkylianivá lesz, mégpedig a nyolcvanas évekKylianjára hajazva. Abból a mily távolinak is tûnô„tegnapból”, amikor Kylian ontotta magából a legkülönfélébbzenék plasztikus átiratait. Azokat a finomés míves koreográfiákat, amelyek valami éteri örömetszereztek, mert a nézô pontosan azt vélte látni, amithallott. E kompozíciókból, mint most Dvořák vegyeskaridalaiból és a velük egybesimuló táncokból, harmóniaés derû áradt, ezért a mai Kylian felôl nézve ezaz Esti dalok is a (közel)múlt lenyomata, s mint ilyennagyon is helyén van a Limón Dance Company repertoárján.Kutszegi CsabaA nosztalgiaideiglenesokafogyásaA PHILADANCO! V ENDÉGJÁT É K ANem tagadom: ha amerikai néger (Hogy píszí?Fekete? Afroamerikai?) táncosok tolmácsoltamodernbalett- vagy kortárstánc-elôadást emlegetnek,nekem még ma is az Alvin Ailey City Center Tánc -színház 1974-es Erkel színházi vendégszereplése juteszembe. Sôt: lelki szemeimmel még mindig látomJudith Jamison, Clive Thompson vagy Dudley Williamsakkori alakját, mozdulatait. Pedig Alvin Ailey társulatanem fekete táncegyüttes volt, a koreográfus mûvészetivezetô hangsúlyozta is akkortájt, hogy „elege van a fajilagelkülönített társulatok gondolatából”. E megjegyzésétszívesen kapta fel a korabeli magyar sajtó, holotta fekete koreográfusnak ez elsôsorban ars poeticájavolt, nem pedig „haladó szellemû politikai nyilatkozata”.Együttesében ugyanis a fekete táncosok mellett fehérekés sárgák is felléptek, és ami a lényeg: közösen„beszélt” táncnyelvükben az amerikai néger koreográfusoktipikus stílusjegyei békésen elegyedtek az „amerikaimodern tánc” tradícióin nevelkedett alkotók mozgásvilágával.Ez utóbbiak közé sorolhatók az alábbi koreográfusok,akiknek alkotásait az Ailey-együttesfolyamatosan mûsoron tartotta: Ruth St. Denis, DorisHumphrey, Ted Shaw vagy éppen José Limón (az általaalapított Limón Dance Company a Philadanco!társulatával együtt idén a Budapesti Tavaszi Fesztiválvendége volt – lásd Fuchs Lívia cikkét).A Joan Myers Brown által 1970-ben alapítottPhiladanco! (Philadelphia Dance Company) identitásábanfontos elem az afroamerikai mivolt: a táncosok– talán egy-két kivétellel – mind feketék, és az együttestöbb nemzetközi fekete táncszervezetnek is tagja. Ez mamár nem mûvészi gettósodást, hanem stílusorientációtjelent, és rangot ad. Nem is az amerikai néger identitáshangsúlyozása miatt nem éri el a Philadanco! példáulaz Alvin Ailey Táncegyüttes három évtizeddel korábbiszínvonalát. Hanem valami más miatt, aminyilván bonyolult, összetett jelenség, és nem fejthetômeg egy egyfelvonásosokból álló est megtekintése2008. június 52 XLI. évfolyam 6.