2008. június - Színház.net

Rádai AndreaDolgozni, enni,pénzt keresniARNOLD W E SKER: A K ONYHAAz egri Gárdonyi Géza Színház A konyha címûelôadása nem elégszik meg a homlokukrólizzadságcsöppöket törölgetô, a belüket is kidolgozókonyhai munkások sanyarú sorsának bemutatásával.Máté Gábor rendezése – az aprólékos kidolgozottság,a társulat csapatmunkája és az egyéniszínészi teljesítmények – túljut a naturalistabíbe lô d ésen, és Arnold Wesker drámájánakmetafizikai ré tegét is megjeleníti: az örök emberirenyitogat kapu kat a moslékot nagyüzembentermelô, olajszagú konyhából.A konyha egy nap története, a munkahelyek világánakkeresztmetszete: a színpadon tesz-vesz, zsibongközel harminc szereplô, a hierarchia tagjai (a mosogatófiútóla tulajdonosig), akik tüzetes részletességgelmutatják be a különbözô munkafolyamatokat (a nyersanyagfeldolgozásától a felszolgálásig) és a munkahelyieseményeket (a konfliktusoktól a baleseteken és alopáson át a szerelmek szövôdéséig). A rendezésen ésa színészi teljesítményen múlik, hogy az enciklopédikusaprólékosság nem válik-e unalmassá, és hogy adráma értelmezési lehetôségeinek rétegzettségére felfigyel-ea nézô.Az elôadás naturalisztikus rétegének alapja a színpadonvégzett konyhai tevékenységek kidolgozottsága,a díszlet (Cziegler Balázs) és a jelmezek (Izsák Lili),melyekben realisztikus és stilizált elemek keverednek.A szereplôk a munkát konyhai eszközök segítségévelimitálják, rendkívül profi módon: mintha némafilmbenfôznének, melybôl kimontírozták a karikákra hullósárgarépát és a sercegô olajat. A két cukrász még a felverttojásfehérje keménységét is ellenôrzi, amikor a felfordítotttálat egymás feje fölé tartják. A csúcsidô közeledtévela fütyörészô jókedv az egyre feszítettebb munkatempónakadja át helyét. Amikor a közönség márkapkodva figyel, a szakácsok még összhangban vannak:a serpenyôket, merôkanalakat, tányérokat ütôhangszerkénthasználva egy zeneszámot adnak elô. Aztán ahangok véletlen zajokra esnek szét, s a már szinte lehetetlenteljesítményt követelô ôrült tempó áthelyezi akonyhát egy másik, valószínûtlen világba, miközben aszínpadon stroboszkópszerû fények villognak.A jelmezek – mind a civil, mind a munkaruhák – belesimulnaka konyhai környezetbe, a különbözô szí nûegyenruhák ugyanakkor egyénítik a szereplôket, Peterégszínkékje például kívülállást és elvágyódást sejtet. Adíszlet minden elemében valóságos konyhára emlékeztet:a csempe sárga a kosztól, a „Dohányozni tilos!”-tábla piros, és a hátsó falra helyezett ventilátor hangosanzúg a munkaidô alatt.Az elôadás egy másik rétege az embert megnyomorítómunkahelyi miliôt mutatja be. Az erôsen bevilágítottnézôtéren nehéz feledni, hogy az irodában, azügyfélszolgálaton vagy, teszem azt, a tanáriban is érvényesekA konyha mindenkit bedaráló farkastörvényei,az össze- és elnézések, a halk kuncogások, az összeröhögésekés -súgások világának szabályai. A konfliktusoktólmegfeszülô közösséget ennek megfelelôen aszínészek egy-egy pillantással, gesztussal ábrázolják,és a családi perpatvarokat ingerültséggel vegyes kíváncsisággalnézik végig. A személyzetet egy dolog kötiössze: az étterem tulajdonosától való rettegés és aziránta érzett gyûlölet. Amikor Marango keleti bölcsekreemlékeztetô ruhájában, Evian-palackkal a kezébenlégiesen a színpadra lép, a konyha elcsendesül, és meg -fagy a levegô. Kaszás Gergô eszköztára ezúttal is telibetalál: a színész flegmatikusan tárja szét a karját, szájávalcsücsörít, fintorog, közönybe burkolt dühvel veri lea csikkekkel teli hamutartókat.Az elôadás színészei nemcsak közösségként jelenítikmeg az étterem alkalmazottait, hanem könnyedénfelrajzolt jellemvázlatokat is felvonultatnak. Az iszákosMax (Venczel Valentin) gyûlölködô, bárdolatlanbunkó. Fekete Györgyi keserû Berthája apatikus boszorkány.A kôszívû Frankot (Görög László) csak a kereknôi mellek és fenekek hatják meg. Sata ÁrpádAlfredója munkáját lelkiismeretesen végzô jelentékte-2008. június 24 XLI. évfolyam 6.