Országos Doktori Jegyzék III. - Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Országos Doktori Jegyzék III. 143
tõ elemzése In: Nyelv * Stílus * Irodalom. Köszöntõ könyv Péter Mihály 70. Születésnapjára.
(Szerk. Zoltán András). Budapest. 1998. 370–74.
8. Ñåìàíòè÷åñêèå çíà÷åíèÿ ãëàãîëüíûõ âàðèàíòîâ è èõ óïîòðåáëåíèå â ðóññêîì ÿçûêå. Ðîññèéñêèé
Êóëüòóðíûé Öåíòð. Âåñòíèê Ôèëèàëà Ãîñóäàðñòâåííîãî Èíñòèòóòà Ðóññêîãî ÿçûêà èì. À. Ñ.
Ïóøêèíà. N. 13. Áóäàïåøò. 2000. 46–54.
9. A felszólító módú igei alakvariánsok funkcionális elkülönülésének kérdéséhez. 2000. In:
Nyelv, aspektus, irodalom. Köszöntõ könyv Krékits József 70. születésnapjára Academia
Pedagogica Szegediensis de Gyula Juhász Nominata. Szeged. 231–236.
10. Az igék szóalakvariánsai az orosz nyelvben. 2000. A Kultúraközi interpretációk témájú nemzetközi
szimpóziumon 1999. október 5-én tartott elõadás. Univerzita Mateja Bela. Banská
Bystrica. Filologická Fakulta. Katedra ugrofinskych jazykov. 26–38.
PhD munka
PhD idõszak évszámai: 1995–1998
Kutatási téma: Az orosz igevariánsok
Doktori iskola, program: ELTE Keleti Szláv és Balti Filológiai Tanszék Orosz nyelvészeti doktori
programja
Vezetõje: Dr. Jászay László PhD. habil. egyetemi docens
Témavezetõ intézménye: ELTE BTK Keleti Szláv és Balti Filológiai Tanszék
Védés idõpontja: 2000
Fokozat minõsítése: cum laude
Tudományág: nyelvtudomány
Dolgozat címe: Az orosz igék szóalakváltozatainak tipológiája
Dolgozat/kutatás ismertetése:
Dolgozatom a variativitás elméleti kérdéseivel és az orosz igevariánsok tipológiájával foglalkozik.
A morfológiai variánsok meghatározásakor a következõ definíciót tartottam szem elõtt: A
morfológiai variánsok olyan alakváltozatok, amelyek között fonetikai, morfológiai és morfofonológiai
eltérések lehetnek. A morfológiai variánsok között teljes lexikai denotatív jelentésbeli
azonosságnak kell lennie, a szemantikai eltérés az egyes alakváltozatok pragmatikai jelentéseiben
megengedett.
Fõ feladatomnak az orosz igei alakváltozatok tipologizálását, és két igeosztály (ïëåñêàòü,
ìåðçíóòü típus) jelen ill. múlt idejû alakvariánsainak leírását végeztem el leíró nyelvészeti keretben.
Az igei alakváltozatok vizsgálatakor arra a következtetésre jutottam, hogy az egyes variánsok
között különbözõ mértékû szemantikai elkülönülés figyelhetõ meg. Az egyes alakváltozatok
1. vagy funkcionálisan különülnek el egymástól, vagy 2. az egyes alakok között különbözõ mértékû
jelentésmegoszlás ment végbe. A jelentésváltozás azonban nem lehet olyan mértékû, hogy
a lexémán belüli poliszémia megszûnjön, mert akkor már nem variánsok, hanem új lexémák jönnek
létre. Vannak azonban olyan variánsok is az egyes típusokon belül, amelyek esetében már
olyan mértékû szemantikai differenciálódás ment végbe, hogy határesetet alkotnak a variánsok,
és az önálló lexémák között. Ezeket az eseteket részleges alak- és jelentéshasadás elnevezéssel
külön típusba sorolhatjuk. Ilyenek pl. a äâèãàòü, áðûçãàòü, êàïàòü igék.
Hasznosulások: A dolgozat anyagából egy hasonló témájú OTKA-kutatási program keretében
könyv készül, amelyet tudományos vezetõmmel, Jászay Lászlóval közösen írunk. A könyv
megjelenése 2001 végére várható.
Tárgyszavak: variativitás, variáns, invariáns, morfológiai variánsok, szemantikai differenciálódás,
funkcionális elkülönülés, lexikalizáció, részleges alak- és jelentéshasadás.