Országos Doktori Jegyzék III. - Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Országos Doktori Jegyzék III. 217
3. Tolnai Balázs, Gelencsér András, Barkó György and Hlavay József (2000) Különbözõ adszorbensek
alkalmazhatóságának vizsgálata illékony szerves légszennyezõk diffúziós mintavételekor,
Magyar Kémiai Folyóirat, 106, 270-276
4. Balázs Tolnai, György Barkó, Richárd Németh and József Hlavay (2000) Instrument for generation
of volatile organic compounds for the development of chemical sensors and evaluation
of tube-type diffusive sampling, Microchemical Journal, 67, 157-161
5. Balázs Tolnai, József Hlavay, Detlev Möller, Hans-Jörg Prümke, Hansjürgen Becker and Martin
Dostler (2000) Combination of canister and solid adsorbent sampling techniques for determination
of volatile organic hydrocarbons, Microchemical Journal, 67, 163-169
6. Balázs Tolnai, András Gelencsér, Hans-Jörg Prümke, Detlev Möller, Hansjürgen Becker, Martin
Dostler, József Hlavay and Ernõ Mészáros (2000) Advantages and disadvantages of different
sampling techniques for sampling volatile organic hydrocarbons in air, Hungarian Journal
of Industrial Chemistry, in press
7. Gyula Kiss, Zita Varga-Puchony, Balázs Tolnai, András Gelencsér, Zoltán Krivácsy and József
Hlavay (2000) The seasonal changes in the concentration of polycyclic aromatic hydrocarbons
in atmospheric precipitation and aerosol over Hungary, Environmental Pollution, in press
8. Balázs Tolnai, András Gelencsér and József Hlavay (2001) Theoretical approach to non-constant
uptake rates for tube-type diffusive samplers, Talanta, in press
PhD munka
PhD idõszak évszámai: 1997–2000
Kutatási téma: KK2: Diszperz rendszerek tanulmányozása a környezet megismerése és védelme
céljából alprogram
Doktori iskola, program: Veszprémi Egyetem, Környezettudomány
vezetõje: Dr. Mészáros Ernõ
Témavezetõ: Dr. Hlavay József
Témavezetõ intézménye: Veszprémi Egyetm, Föld- és Környezettudományi Tanszék
Védés idõpontja: 2000
Fokozat minõsítése: summa cum laude
Tudományág: környezettudomány
Dolgozat címe: A diffúziós mintavétel megbízhatóságának vizsgálata környezeti minták analízisében
Dolgozat/kutatás ismertetése:
Disszertációjában a szerzõ a diffúziós mintavétel legfontosabb paraméterének, a felvételi sebességnek,
ezen keresztül a mintavételi eljárás megbízhatóságának vizsgálatát végezte el illékony
szerves alkotók elemzésével. Kísérleti módszert dolgozott ki csõ-típusú diffúziós mintavevõ felvételi
mechanizmusának tanulmányozására. Megállapította, hogy a mintavétel idejét úgy kell
megválasztani, hogy egy kritikus – a megbízhatóság küszöbének tekinthetõ – expozíciós dózist
elérjen. A diffúziós mintavétel egyszerûsített felvételi mechanizmusát ebben a tartományban alkalmazva
a módszer megbízhatósága megfelel a környezeti megfigyelési rendszerekkel szemben
támasztott követelményeknek. A szerzõ elméleti modellt állított fel a diffúziós mintavétel egyszerûsített
mechanizmusának vizsgálatára. Megállapította, hogy a mintavétel kezdetén az adszorbens
feletti levegõrétegben az egyensúlyi koncentráció gyorsan növekszik, melynek következtében
a diffúziós folyamat hajtóereje csökken. Bizonyos idõ elteltével az adszorbens ágyon belüli
és a diffúziós légrésben kialakult transzportsebesség egyenlõvé válik. Mivel a felvételi sebesség
meghatározása kumulatív folyamat, a mintavétel teljes idõtartamára az egyszerûsített felvételi
mechanizmusból számított felvételi sebesség csak meghatározott idõ elteltével állandósul.
A módszer ezért csak a kritikus terhelési küszöb felett alkalmazható megbízhatóan környezeti
vizsgálatokra.
Tárgyszavak: diffúziós mintavétel, felvételi sebesség, megbízhatóság, illékony szerves légszenneyzõk