1,7 MB - PDF - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

124 VARGA E. ÁRPÁD
A munka leadását szûkebb körû megbeszélés követte. Ekkor ismertem
meg a neves történeti demográfust, Dávid Zoltánt, felkért bírálómat,
aki jóindulatú, joviális megjegyzéseivel – az adatok újracsoportosítását feltétel
nélkül értékelte (Kovászna megyére vonatkozóan õ maga is elvégzett
egy hasonló feldolgozást), 4 a kísérõ tanulmány elemzõ részével már kritikusabb
volt – végül is elismerõen fogadta teljesítményemet, s ugyanezzel
a barátságos, bátorító fi gyelemmel kísérte további pályafutásomat.
Elsõ erdélyi tárgyú feldolgozásomat – édesanyám nevét felvéve – írói
néven jegyeztem, amit megtartottam a késõbbiekben is. Akkor már másfél
évtizede jártam Romániába, és nem szerettem volna, ha az útlevelemben
szereplõ név esetleg felkerülne a román határõrizet tiltó listájára.
Ezt követõen, a szerzõdés értelmében kifi zetett összegre alapozva,
nagyra törõ terveim megvalósításához szûkösnek ígérkezõ szabadidõmet
– munkaszerzõdésem idõleges módosításával – megtoldottam. Mint
1986. augusztus elején, új munkahelyem (az egy éve alakult Közmûvelõdési
Információs Intézet) vezetõjéhez címzett kérelmemben fogalmaztam,
távolabbi célom a romániai magyarság demográfi ai folyamatainak,
a lélekszámában bekövetkezett területi változásoknak az összehasonlító
vizsgálata, illetve az ehhez való hozzájárulás, ezért a Magyarságkutató
Csoport megbízásából elkezdett feldolgozó munkát az 1941., 1956., valamint
az 1910. és 1920. évi számbavételekkel kívánom folytatni. (E tervezet
tulajdonképpen – szerényebb mértékben – már megelõlegezi azt
a programot, amely másfél évtized múltán az Erdély etnikai és felekezeti
statisztikája köteteiben teljesedett ki.) Kértem, hogy a jelzett munkák
idõtartamára az intézmény biztosítson rendszeres fi zetetlen szabadnapot
számomra. A kiesõ bért a Magyarságkutató Csoporttól kapott
pénzzel terveztem pótolni. Igazgatóm, Zelnik József elfogadta kérésemet,
sõt fi zetett kutatói napot ajánlott. Nagyvonalúságával azonban nem
akartam visszaélni, köszönettel vettem azt is, hogy belement átmenetileg
csökkentett idejû foglalkoztatásomba. (Ez az állapot végül is egy évig
állt fenn.) Annál többet jelentett számomra – mindmáig élvezett – erkölcsi
támogatása, az intézményi infrastruktúra kutatási célú használatának
biztosítása, munkahelyi kötelezettségeim alkalmankénti háttérbe szorulásának
jóindulatú kezelése.
4 Dávid Zoltán: A mai Kovászna megye népességszámának alakulása 1910–1969.
Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Intézet évkönyve. 1989. Fõszerk. Juhász
Gyula. Budapest, 1989, Magyarságkutató Intézet. 105–118. p.