1,7 MB - PDF - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

130 VARGA E. ÁRPÁD
Ettõl kezdve intézményi háttér nélkül dolgoztam. (Eltekintve attól
a nem csekély biztonságtól, amit munkahelyem támogató hozzáállása
jelentett.) „Magánkutatói” státusomat az elkövetkezõ pár évre a Lipszky-kötet
11 1987. év végi megjelenésekor a kiadótól kapott gavalléros
munkadíj alapozta meg (kilenc darab borsos árú kötet telt volna ki
belõle). Az ekkor már Magyarságkutató Intézetként mûködõ kutatóhelylyel,
ha intézményesülten nem is, személyes szinten megmaradt a kapcsolatom.
Éppen Sebõk László révén, akivel – közben tisztázódott, hogy
távlati terveink nem ütköznek, miután õ egy átfogó térinformatikai
rendszer kidolgozásán fáradozik – a továbbiakban kölcsönösen segítettük
egymást (információcserével, kutatási eredményeink megosztásával).
Ennek a helyzetnek is megvolt a maga elõnye. Szerzõdéses kötelezettségek
nélkül, szabadon alakíthattam munkáimat, melyek menetét –
hályogkovács módjára dolgozván – nem mindig láttam pontosan elõre.
Az éppen megoldandó probléma hívta elõ a soron következõ feladatot,
ámbár utólag kitûnik, hogy meglehetõs módszerességgel következett
egyik a másikból.
Elõbb a megyei – települési típusok szerint részletezett – idõsort
bõvítettem a századelõig visszamenõen, az 1900, 1910, 1920 és 1941. évi
számbavételekkel, az anyanyelv mellett kiterjeszkedve a felekezeti és
nemzetiségi felvételekre is. Immár nem elégedtem meg az addigi szûkebb
kategorizálással; a kimutatás a fõbb nemzetiségek mellett a zsidók,
cigányok, ukránok, szerbek, horvátok, szlovákok, csehek, bolgárok, oroszok,
lengyelek és örmények rovatával bõvült. A mai megyehatárokat
követve a települési típusonkénti részletezést elvégeztem mind a népszámlálások
idõpontjában érvényes, mind pedig az aktuális közigazgatási
beosztás szerint. A bécsi döntés vonala által érintett megyékben az eredményeket
tovább részleteztem az 1940. évi határ észak-déli bontásában.
A több száz oldalra rúgó feldolgozással 1989 augusztusára készültem el.
Ezekhez a számokhoz nem az összes helységre kiterjedõ feldolgozással,
hanem a mai és a különbözõ idõpontokban érvényes közigazgatási beosztások
egybevetésével nyert területi metszetek adatainak összegzése révén
jutottam. (Az alkalmazott módszert az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája
11 Erdély és a Részek térképe és helységnévtára. – Mappa Transilvaniae et Partium Regni
Hungariae repertoriumque locorum objectorum. Készült Lipszky János 1806-ban megjelent
mûve alapján. Szerk. Herner János. Az eredeti mutatót a XX. századi adatokkal
kiegészítette Varga E. Árpád. A térképet szerk. Marton Jenõ. Kísérõtanulmányok:
Barta Gábor és Marton Jenõ. Szeged, 1987, JATE. 214 p., [56] t.