Gyöngyösi Gergely OSPPE: Epitoma és Directorium

igazságosság, emberszeretet és rokonszenv híján csak nyerseségnek és érzéketlenségnek
mondható. Ki kell tehát kapcsolni a haragot, különösen a büntetés
során. Aki haragszik, a büntetéskor sohasem jár középúton a túl sok és a kevés
között.
XXV. cikkely. Tisztelendő István testvér általános
perjel atya dicsérete és erényei
Tisztelendő atyám! Minthogy rövidesen sok elöljáró érzéketlen megnyilvánulásairól
készülök beszámolni, mindenek előtt nem tudlak nem dicsérni téged, éspedig
nem azért, hogy hízelegjek, mert ez az el nem kötelezett emberektől távol áll,
hanem azért, hogy méltó megbecsülés adassék erényeidnek, és hogy a te példád
másokat is a dicsőség útjára csábítson. Csoda-e, hogy elsőnek minden erény
szülőjét, a szeretetet említem, amelyet oly nagyon tisztelsz a szent vallás növendékeként.
Mert a természeted szinte isteni, kész az Isten tiszteletére, barátságos;
kedves a beszéded, a szívélyesség finom tréfával egyesül benne, a kellemes stílusnak
megvan a sava-borsa s ugyanakkor udvarias, vagyis mindent, ami elhagyja a
szádat, a komolyság fűszerez, mégis élcelődésként hat. Milyen mély hitű, milyen
vallásos voltál mindig is! Nem kell mesélni szentlőrinci vikariátusodról, minthogy
számos eset mutatja, amellett, hogy minden szerencsétlennek a pártját fogtad,
magadat és erényeidet úgy árasztottad rájuk, hogy a néhai boldog Tamás testvér,
kétszeres általános perjel – aki hat hónapig szinte mozdulatlan bálványként
ágyhoz kötve a szeretetedet élvezte – azt mondta, hogy a betegek atyja vagy.
Valóban, hisz atyai szeretettel kérdezősködtél minden gyengélkedő – akkori társaid
– szükségletei iránt, s alig hogy kimondták, lehetőség szerint segítségükre
siettél, ott voltál, s azon igyekeztél, hogy veled együtt a testvéreid is kitartással
végezzék szolgálatukat. Ó, milyen sok novíciust hoztál a szent rendbe, nyájas
szóval, útmutatással és példát adva, mint egy második szülő! Valóban ugyanúgy
dédelgetted őket, mint a szerető édesanyjuk, jó erkölcsre nevelted őket, hogy
a hozzád hasonlók tevékenységének folytatói legyenek. Míg rendalapító szent
atyánknak, Boldog Pálnak az ereklyéit őrizted és dicső érdemeinek megismertetésén
fáradoztál Isten dicsőségére, a korábban leírtaknál több ottani csodás
eseményt szép stílusban lejegyeztél.
De elég is annyi, hogy te minden hozzád sietőnek olyan tanácsokat adtál, és
olyan dolgokat javasoltál, amelyek köztudottan hozzátartoznak a közös békéhez
és nyugalomhoz. Nem szólok arról, milyen udvariasan hárítottad el a királynői
felség arra irányuló méltatlan kérését, hogy a szent test közönségesebb részeit
megtekinthesse. Ám miután általános perjellé léptél elő, szolgálatodnak szinte
az utolsó szakaszában társadként aszerint dicsértelek, ahogyan az Isten dicsőségét
és a magad javát, valamint rendünk hasznát szem előtt tartottad, és a
szíveden viselted, hogy a rád bízott nyájat megoltalmazd minden vétektől, ami
sokakat tönkretesz. Amikor kolostorokba mentél, mind az ifjakat, mind az időseket
kedvesen szólítottad meg, csapatostól özönlöttek hozzád az újoncok és a
vének, akiket épp úgy szárnyaid alá vettél, mint tyúkanyó a csibéket, s hogy
rövidre fogjam, az én időm egyetlen általános perjelének a jóságát sem lehet a
tiédhez hasonlítani. Azt a fáradhatatlan kitartást sem, amellyel éjszakánként az
összes testvér közös imájában részt vettél, hogy mindig lámpással jártad végig
az oratórium zegzugos tereit. Fényes nappal mindenre kiterjedő gondosságod
21