Gyöngyösi Gergely OSPPE: Epitoma és Directorium

62
Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Tolvajokat, rablókat, uzsorásokat és rágalmazókat
ne oldozzanak föl, csak ha mihamarabb teljesítendő elégtételt ígérnek. Az
elvett dolgokat kötelesek visszaadni a kifosztottnak vagy az örökösöknek – ha
föllelhetők; ellenkező esetben - az Egyház szándéka szerint – kegyes célokra kell
fordítani. Ha a vétkes nem hajlandó visszaadni, nem szabad vezeklést róni rá;
ha azonban a bűn észrevétlenül történt, a bűnöst fel kell készíteni arra, hogyan
adja vissza titkon, vagy hogyan kérjen titokban halasztást egy tisztes személy,
főleg ama pap révén, akinek a gyónásban fölfedte.
Negyedszer: a bűnbánat kirovására
A tolvajokkal és rablókkal kapcsolatban az imént elmondottak mellett azt is
meg kell fontolni, és mindenképp figyelembe kell venni, hogy mindig az enyhébb
vezeklést róják ki; jobb ugyanis a tisztítótűzbe küldeni az embereket, mint a pokolba;
az Istennek van hol megtisztítania gyermekeit, ha itt nem tisztulnak meg.
Vigyázzanak, laikusokra ne rójanak ki misét; a gazdagoknak viszont rendelhetnek
alamizsnálkodást misék helyett. Ügyeljenek arra, hogy ne szabjanak ki olyan
bűnbánatot, amiből botrány kerekedik; ha ugyanis valaki egy fiatal házas nőnek
böjtöt rendel, a férjében könnyen az a gyanú ébredhet, hogy házasságtörő. Főként
azokra kell ilyen vezeklést kiróni, akiknél ezzel a bűnelkövetés lehetőségeit
korlátozzák. Például: ha azt mondja valaki, hogy nem tud ellenállni a bujaságnak,
szabják ki rá, hogy ne tartson ágyasokat, mert ezek alkalmat adnak
a vétkezésre. Amennyiben lehetséges, gondoskodjanak a gyóntatók arról, hogy
a bűnöket ellenmérgekkel vagy ellenszerekkel kezeljék, vagyis a szűkmarkúakat
bőkezűséggel, az állhatatlanokat visszafogottsággal, a fölényeskedőket alázattal,
és így tovább. Jótékonyan hat az is, ha a gyónókra valamilyen jótettet rónak
vezeklésül, ekképpen: Bármilyen jót teszel, vagy szándékozol tenni, azt rovom
rád vezeklésül, hogy bűneid bocsánatára szolgáljon.
A szentségárulókat, akik nem az ajtón, hanem máshol mentek be a juhakolba,
nem szabad bűnbánatra utasítani, kivéve, ha az a szándékuk, hogy mihamarabb
lemondanak arról a javadalomról, és tisztán és egyszerűen veszik birtokba.
Ötödször: a gyónási titokra
A gyóntatók kötelesek vigyázni, hogy a gyónók vétkeit ne fedjék föl sem szóval,
sem jelekkel, közvetlenül vagy közvetve, sem távolról, sem közelről, általánosságban
vagy részletezve. Prédikációban vagy mindennapi beszélgetésben ne éljenek
ilyen vagy ehhez hasonló kijelentéssel: Gyónásban hallottam ilyen eseteket , mert
az egyszerű emberek azt hiszik, hogy ez a gyónás közreadása. Azt se mondják:
Ezen a birtokon vagy abban a faluban, ahol gyóntatni szoktam, sok rossz fordul
elő, nevezetesen ez meg az. Semmiképp sem szabad megdicsérni a gyónókat a
jóindulatukért, vagy szüzességükért illetve ártatlanságukért, hogy a bölcs emberekben
föl ne ébredhessen a gyanú valaki mással szemben, akit szintén gyóntattak,
s ezek az erények nincsenek meg benne. Megdicsérhetnek viszont valaki
mást vagy másokat azért, mert igyekeztek jól gyónni. Sohasem szabad kevésbé
barátságosnak mutatkozniok a gyónókhoz a gyónás után, mint előtte, bármily
nagy bűnöket gyóntak is meg. Ha egyszer véletlenül ilyen emberekkel beszélnek,
tekintetük, szavuk vagy ténykedésük arról árulkodjék, hogy semmilyen bűnükre
nem emlékeznek. Ne zárkózzanak el tőlük, s ne kerüljék őket, hanem hallgassák
meg a jó és rossz vámosokat, a vétkeseket, férfiakat és nőket, ifjakat és véneket,