Gyöngyösi Gergely OSPPE: Epitoma és Directorium

XXX. cikkely. Miért nem növekszik némely rend
testvéreinek száma?
Egyesek úgy látták, a szigorú fegyelem az oka annak, hogy bizonyos szerzetesrendekben
nem növekszik a létszám, hanem szinte naponta csökken. Mert (mint
mondják) ahogyan mindenkit elrettent, hogy meredek, hol kövektől egyenetlen,
hol csipkebokrokkal benőtt, hol örvényekkel vagy rohanó hegyi patakkal szabdalt
útra vállalkozzék, mely szükségképp erőfeszítéssel, kapaszkodással, megcsúszással
és eleséssel jár, és a kezdeti nehézségek miatt indulatosan más irányba indul:
úgy sokakat félelemmel tölt el, hogy belépjen némelyik szerzetesrendbe – bármilyen
szent és szeplőtelen is az élete, de a fegyelmezés riasztó töviseitől kemény,
vagy a szenvedések, gyalázat, fájdalmak, keserűségek és a szegénység kiálló szikláitól
durva, ahol mindenkinek kézi munkát végezve, lábát horzsolva, folyton az
eleséstől tartva kell járnia –, és arra készteti, hogy kerülje el. Ezért van az, hogy
a laikusok nem akarnak együtt élni a remetékkel, akik folytonosan fáradoznak,
hanem máshová mennek, egy paphoz társulva, akivel a falvakban és az utcákon
három vagy négy beszédet, és a zsolozsmás könyvet kell vinniük. A plébánosok
és a javadalmasok viszont nem egykönnyen foglalják el helyüket ott, ahol áldozatért
kell koldulniuk, és gyakran kell gyóntatniuk, hanem a nem kolduló rendekbe
mennek. Minthogy az, aki fényűzésben és gazdagságban él – hogy Lactantius
szavaival éljek – , „ritkán lép be a rendbe, illetve vállalja a nélkülözést, hanem
vagy üdvössége kárára megy oda, ahová kívánsága és vágya hirtelenjében elragadja,
vagy a lelke megmentését szem előtt tartva olyan rendet választ magának,
amelybe kellemes a belépés, gyönyörű az együttélés, és mérsékelten szigorúak az
étkezésre és ruházkodásra vonatkozó szabályok.” Tisztelendő atya, az itt mondottakat
sokan valószínűnek, egyesek pedig hamisnak tartják. Én azonban (hogy
szíves engedelmeddel szóljak) úgy vélem, hogy a jók és fegyelmezettek, az állhatatosak
és rendületlenek nem egykönnyen riadnak vissza az üdvösség kemény és
göröngyös útjaitól, midőn örömest, türelemmel és nyugodt lélekkel viselik el a
keserűségeket és nehézségeket. Annál készségesebben teszik ezt, mivel a legfőbb
vezér, a mi Urunk Jézus Krisztus járt előttük, és örök jutalmat ígért fáradozásaikért.
Másban van tehát az ok; azokat ugyanis, akik elkalandoztak a szent rend
öléből, visszahívja a megígért és megadott büntetlenség. Róma megalapítása
után Romulus is úgy kívánta gyarapítani a város lélekszámát, hogy menedékhellyé
tette, és büntetlenséget ígért a hozzá menekülőknek; így rövid idő alatt
megnövelte a lakosok számát azokkal a szomszédokkal, akiket megszabadított
minden büntetéstől. Így növelte városát Ninus is, mivel fájdalma enyhítésére
elkészíttette magának elhunyt atyja képmását. Olyan nagy tiszteletet tanúsított
iránta, hogy a képmáshoz menekülő minden bűnösnek megkegyelmezett. A tömeg
lelkét semmi sem hevíti úgy, hogy szerzetes és Krisztus tökéletes követője
legyen, mint a testvérek életszentsége és megnyerő viselkedése. A példa mégis
hatásosabb, mint a szó, mert ha egy szent nem könnyen él közösségben és nem
beszél udvariasan, hanem mindig mogorva (ahogy sokan természetüknél fogva
ijesztőek), bizony nem növeli a testvérek számát.
27