Gyöngyösi Gergely OSPPE: Epitoma és Directorium

a szerzetesi életben, s különösen az ifjakat arra ösztönzik, hogy gyakran olvassanak
ezekből; azokat, amiket nem értettek meg eléggé, magyarázzák meg nekik.
Az ő dolguk ügyelni arra, hogy ne csak a novíciusok, hanem a régiek se hibázzanak
a szertartásokban, s hogy mindannyian egyformán végezzék el azokat.
Akik nem akarják ezt megérteni, azokat nevezze meg az elöljárónak, máskülönben
ha egyikük így, egy másik vagy harmadik pedig másképp végzi, a novíciusok
nem tanulnak rendet, s mindig hibáznak majd. Nagyon figyeljenek arra, hogy a
plébánosokat és a régen szolgáló papokat visszatartsák a világias mozdulatoktól
– akár az olvasásban, az éneklésben, akár a misében, illetőleg a recitáló énekben.
Tanácsolják, hogy mindannyian igazodjanak a szertartást gondosan végző
testvérekhez. Akik ellenkeznek, legyenek akár elöljárók, akár alárendeltek, panaszolja
be a vizitátornál, ha nem az alább leírt módon járnak el.
Nekik kell olykor számba venniök, hogy a világi életben tizenkét fajta fonákság
van, nevezetesen: bölcs ember – alkotások nélkül; öreg – vallás nélkül;
ifjú engedelmesség nélkül; gazdag – alamizsnálkodás nélkül; asszony – szemérem
nélkül; férfi – bátorság nélkül; viszálykodó keresztény, fennhéjázó szegény, igazságtalan
király, hanyag püspök, fegyelem nélküli nép, törvény nélküli emberek.
VIII. cikkely. Kezdődik a novíciusokra, presbiterekre
és klerikusokra vonatkozó szabály
Mielőtt fogadalmat tesznek, képezni kell őket a rendi szokás szerinti éneklésben
és olvasásban, a Reguláról, a konstitúciókról, a miséről és más dolgokról, amelyeknél
a tanítás során beszédre van szükség. A nevelő gondoskodjék a megfelelő
celláról, amelyik nem szomszédos egy hanyag vagy langyos testvérével, aki többet
alszik, mint imádkozik, többet beszél, mint hallgat. Tudassák velük: csak
a nevelőjük kívánságára társuljanak másokhoz, hogy szerzetesként gondolkodjanak,
beszéljenek és cselekedjenek; hogy inkább tartózkodjanak az üres, mint
a trágár beszédtől; hogy kerüljék a különcködést a virrasztásban, az önmegtartóztatásban
és a fenyítésben. Mégis már az első lépéstől hozzá kell szokniok a
kemény szerzetesi élethez, hogy a konstitúciókban leírt, a novíciusokra vonatkozó
szabályokat mindenképp megtartsák. Különösen arra ügyeljenek, hogy a
következő öt dologgal kapcsolatban képzettek legyenek.
Először: a kórust illetően
Tartsák meg a számukra kijelölt helyet a kórusban, ott álljanak, áhítatosan
és tisztelettel énekeljék a zsoltárokat. A feljebbvalók ügyeljenek arra, hogy ne
kezdjék el előbb a misét, s ne túl későn fejezzék be. Áldozás alatt, ha klerikusok
vagy laikusok, tegyenek egy kendőt az álluk alá, és tartsák ott két kézzel. Ha
megkapták az ostyát, ne csókolják meg a földet. Legyen imakönyvük vagy olvasókönyvük,
s amíg nem hangzik fel az ének, csöndben, nesztelenül imádkozzanak.
A könyveket ugyancsak hang nélkül nyissák ki és csukják be; nyitáskor egyik
kezüket tegyék a könyv közepéhez, és így széttárva keressék meg azt, amit meg
kell keresniök. A közös ima alatt mindig tartsák nyitva maguk előtt a könyvet,
hogy ne emlékezetből imádkozzanak, vagy énekeljenek.
Ne figyeljenek a mellettük elhaladókra. Amikor recitálnak, vagy az olvasmányt
mondják, vegyék le a skapulárét a fejükről. Az evangélium alatt és az
49