A kisebbségek nemzetközi védelme

141
a magyar optánsok birtokainak megfelelő ellenérték nélküli el-
vétele nem engedhető meg, ez nem esik a kisajátítás fogalma
alá cs minden olyan elvétel, amely nem jár a valódi érték kár-
talanításával, a b. sz. 250. cikkében említett lefoglalás vagy
felszámolás fogalma alá tartozik.
A döntőbíróság Parisban 1927 január 10-ikén kelt ítéleté-
vel a román részről emelt illetéktelenségi kifogást elvetette és
magát illetékesnek jelentette ki az ügyben. Kimondotta, hogy
a peressé tett rendszabály „a szerzett jog figyelembevétele
általános elvének megsértését foglalja magában, túlhaladja a
közönséges nemzetközi jog korlátait és egészen az a jellege
van, mint a 250. cikk szerinti felszámolásnak s természeténél
fogva az említett cikkben említett rendszabályok közé tarto-
zik.” Kimondotta továbbá, hogy „a 250. cikk értelmébeni fel-
számolás lehet háborús felszámolás vagy háború utáni felszá-
molás – úgy az egyik, mint a másik esetben arról van szó.
hogy volt ellenséges vagyonokat, jogokat és érdekeket oly el-
bánásnak vetik alá, amely ellenkezik a külföldiekkel való bá-
násmódra és a szerzett jogok figyelembevételére vonatkozó
szabályokkal.” („... cette mesure constitue une violation du
principe général du respect des droits acquis et dépasse les
limites du droit international commun et qu'elle a tout le ca-
ractère d'une liquidation au sens de l'art. 250. et rentre, de par
sa nature même, parmi les mesures visées par le dit article”,
..... la liquidation au sens de l'art. 250 peut être soit une liqui-
dation de guerre, soit une liquidation d'après-guerre – dans
l'un et l'autre cas il s'agit de soumettre les biens, droits ou
intérêts ex-ennemis à un traitement qui constitue une déroga-
tion aux règles généralement appliquées quant au traitement
des étrangers et au principe du respect des droits acquis.”)
L. Lapradelle: Recueil de la Jurisprudence des Tribunaux
Arbitraux Mixtes IV. 424-431. 1.
A bíróság ezen ítéletére Románia bíráját visszahívta és
ezt a N. Sz. tanácsának bejelentette. Majd a T. 1927 márc. 7-iki
ülésében kifejtette ezen lépésének indokait, a határsköri túllé-
pés kifogásaival élve a bíróság ítéletével szemben („exception
d'excès de pouvoir”). Pr. ν. C. XLIV. 350-372. 1. Ezzel szem-
ben Magyarország, a b. sz. 239. cikke alapján arra kérte a
tanácsot, hogy a román álláspont elutasításával a bíróságban
támadt hiányt pótolja.
A tanács által kiküldött hármas bizottság az 1927 szept.
17-iki ülésben előterjesztett jelentésében abból a felfogásból
indult ki, hogy a tanácsnak jogában áll a bíróság ítéletét felül-
vizsgálni, vajjon az nem követett-e el hatáskörtúllépést. Sze-
rinte a bíróság ítélkezhet, ha egy magyar honos birtokának a
b. sz. 232. és 250. cikkei szerinti likvidálásáról van szó a ro-
mán agrártörvény alkalmazásával. Nem Ítélkezhet, ha a román
agrártörvénynek, mint ilyennek, alkalmazásáról van szó.