A kisebbségek nemzetközi védelme

236
előadó. Utóbbi a javaslat indokolásában arra való hivatkozás-
sal, hogy a románok (román állampolgárok) iaji, nyelvi és val-
lási különbségre való tekintet nélkül élvezik az alkotmányban
és a törvények által megállapított összes szabadságokat és jo-
gokat (alk. 5. §), azt mondja: „biztosítva vannak tehát a ki-
sebbségek, hogy ők maguk is többségek”. Utóbbi azt mondja
még: „Ami a kisebbségek vallását, oktatásügyét és nyelvét
illeti, azokat a jogokat élvezik, amelyeket nemzetközi szerző-
dések biztosítanak az idegeneknek. Ennek következtében fö-
lösleges számukra különös alkotmányjogi garanciákat venni
fel az alkotmányba.” (Rapportul câtre comisiunea constitutio-
nal mixta, 42. 1.)
Találóan mutatott rá arra, hogy a jogegyenlőség kimon-
dása magában mennyire nem elegendő a kisebbségek jogainak
biztosítására, az alkotmányjavaslat tárgyalása alkalmával Po-
lony szász szenátor, mondván: A kormány felfogása szerint,
ha a törvény a román állampolgároknak azt engedi meg, hogy
a közigazgatásban a román nyelvet használják, akkor privilé-
gium, az egyenlőség megtagadása volna, ha a kisebbségeknek
megengedné más nyelv használatát. Ezzel az egyszerű logiká-
val el lehet harácsolni a kisebbségek nyelvét, akik számára a
kormány szerint biztosítva van az egyenlőség. Valószínűen,
mivel a románoknak sincs az a joguk, hogy anyanyelvükön
beszéljenek, hanem az állam nyelvét kell, hogy használják,
amelyet mi is használhatunk, a jogegyenlőség teljes. Desbat.
Senat. 1924-25, 909. 1.
A jogegyenlőség és a kisebbségi jogok viszonyára helye-
sen mutat rá Dascovici (Principiul nationalitatilor si Societatea
Natiunilor 136 L), amidőn azt mondja, hogy a kisebbségi szer-
ződés kiegészíti azokat az egyéni jogokat, amelyek egyformán
vannak elismerve a modern alkotmányokban minden állam-
polgár számára. A liberális-demokrata alkotmányokban az
egyéni jogok biztosítása mellett lehetséges volt a legsúlyo-
sabb bűnök elkövetése a kisebbségek ellen. Az állam nem véve
figyelembe az egyén nemzetiségét, ez minden személyes jog-
gal felruházva is nemzetiségében volt megtámadva.
A gyulafehérvári határozatok szerint (Resolutia delà Al-
ba-Iulia):
„I. Az erdélyi, bánsági és magyarországi összes románok-
nak jogosított képvislői által Gyulafehérváron 1918 november
18-án (december 1-én) egybegyűlt nemzetgyűlése kimondja
ezeknek a románoknak és az általuk lakott területeknek egye-
sülését, illetve egyesítését Romániával. A nemzetgyűlés külö-
nösen kijelenti a román nemzet elidegeníthetetlen jogát a Ma-
ros, Tisza és Duna között fekvő egész Bánságra nézve.
II. A nemzetgyűlés az általános vá'asztójog alapján vá-
lasztott alkotmányozó gyűlés összeüléséig biztosítja e terüle-
tek lakosainak ideiglenes autonómiáját.