A kisebbségek nemzetközi védelme

66
II. A kisebbségi szerződések nemcsak a kisebbsé-
gekhez tartozó egyesek, hanem bizonyos mértékben a
kisebbségek, mint egészek, számára is elismernek jogo-
kat. Ha e részben még hiányokat mutatnak is fel, a ko-
rábbi nemzetközi jogszabályokkal szemben minden-
esetre haladást jeleztek és megadják az alapot a nem-
zetközi jog ezirányú továbbfejlődésére (1. erre nézve a
21. §-ban kifejtetteket).
III. Míg korábban az egyes nemzetközi szerződé-
sekbe foglalt kisebbségi jogoknak garanciája csak a
nemzetközi szerződések megtartására vonatkozó köte-
lezettségben rejlett, illetve a hatalmak egyenként vagy
kollektive garantálták azokat, a kisebbségi szerződé-
sekben foglalt kötelezettségek belső alkotmányjogi és
nemzetközi jogi garanciákkal láttattak el. A kisebbségek
nemzetközi védelme a Nemzetek Szövetségében az illető
államokban fennálló jogbiztosítási és jogvédelmi beren-
dezésektől teljesen független és azok felett álló jogha-
tósággal biró szervezetet nyert.
16. § A kisebbségi szerződések hiánya
A kisebbségek nemzetközi védelme ma még távolról
sem kielégítő. Ezt az elégtelenséget, nevezetesen annak
védelem általánosságának hiányában és az eljárás meg
nem felelő voltában rejlő tényezőit később fogjuk kimu-
tatni. Maguknak a kisebbségi szerződéseknek is azonban
számos hiánya van.
I. A kisebbségi szerződések rendelkezései nem cé-
loznak valamely teljesebb nemzeti kisebbségi önrendel-
kezést. Ezt a szerződések megalkotói az illető államok
egységével és konszolidációjával nem tartották össze-
egyeztethetőnek. A szerződések csak bizonyos minimá-
lis átlagvédelmet céloznak. A Wilson-féle elvek a nagy
életben az alkotmányoknak több rendelkezése (így az alkot-
mányváltoztatásnak megnehezített módja, a referendum, a par-
lamenti házszabályoknak a tárevalási rendre és a parlamenti
szólásszabadságra vonatkozó intézkedései, a kisebbségi képvi-
seleti rendszer) mind annak kizárását célozzák, hogy a több-
ség a kisebbséget elnyomja.