A kisebbségek nemzetközi védelme

67
III. A kisebbségek, mint egyének, mint összszernélyiségek
nincsenek a szerződésekben kellőleg kidomborítva.
Vagyis nem nyer kellő elismerést az, hogy az állami
közösségen belül, a mellett és azzal szemben az
etnikai, vallási és nyelvi közösség külön közösséget alkot;
hogy a kisebbség bizonyos külön szolidaritást és
egységet jelent azzal az általános szolidaritással és
egységgel szemben, amely egy állam összes polgárai
közt fennáll.
IV. A szerződések rendelkezései az egyes államokra
szóló kötelességmegszabásokként jelentkeznek. A szerződések
még azt sem határozzák meg, mi a nemzeti kisebbség
és mitsem tartalmaznak a kisebbségek nemzetközi
jogi képviselete tekintetében. Minthogy a kisebbségek
perképességét el nem ismerik, a rendelkezések jogi
értéke távolról sem éri el azt a szinvonalat, amelyet
egyeseknek közvetlenül a békeszerződésekből eredő
nemzetközi (kártérítési) jogai mutatnak.
V. Az államokra vonatkozó kötelezettségmegszabások
nem elég kategorikusak, aminthogy a szerződésekben
általában diplomatáknak munkája és nem jogi mű
áll előttünk. Az olyan kifejezések, hogy az illető állam
bizonyos jogot „engedélyezni” fog, hogy valamihez
„hozzájárul”, csak az illető államok érzékenységével
való számolásra vallanak. Alkalmasak annak elhomályosítására,
hogy szoros nemzetközi kötelezettségekkel
állunk szemben és tápot adnak annak a felfogásnak,
amely a kisebbségi jogokban a kormányok által adott
„engedményeket” akar látni.
Bizonyos kötelezettségeknél a teljesítésnek szükséges
határidőhöz kötése (így az erdélyi székely és szász
vallási és tanügyi autonómia, a ruténfőldi autonómia tekintetében)
elmaradt, amit a kormányok egyenesen jogalapnak
lehetnek hajlandók tekinteni ezen kötelezettségek
teljesítésének beláthatatlan időig való elodázására.
mondva, míg ellenben a többi kisebbségi szerződésekben ez a
kötelezettsége a kormányoknak csak az elemi iskolákra nézve
van megállapítva.