A kisebbségek nemzetközi védelme

178
28. §. 4. A kisebbségi nyelvek használatának joga.
A nemzetiségnek a nyelv a legfontosabb tényzője s
annak legközönségesebb, legláthatóbb külső kifejezője. 1 )
A szerződések ehhez képest nem mulaszthatták el a ki-
sebbségi nyelvek használata tárgyában megfelelő külön
rendelkezéseket tenni, ama rendelkezések mellett,
amelyek a kisebbségi nyelveknek bizonyos más szabad-
ságjogokkal kapcsolatban való érvényesülésére vonat-
koznak. 2 ) A kisebbségi nyelvnek használata két szem-
pontból jő tekintetbe és eszerint különböző szabályozás-
nak ad helyet. Míg az egyik területen a kisebbségi nyel-
veknek teljesen szabad érvényesülését kell megkívánni,
a másikon ily korlátlan érvényesülés nem lehetséges.
A) A magán nyelvhasználat.
A szerződések megállapítják, hogy:
„Egyetlen állampolgár sem korlátozható bármely
nyelv szabad használatában, a magán- vagy üzleti for-
galomban, a vallási életben, a sajtó útján történő, vagy
bármilyen közzététel terén, vagy a nyilvános gyűlése-
ken.” 3 )
1 ) Már az 1867. évi december 27-iki osztrák alaptörvény
kimondja, hogy minden néptörzsnek joga van nemzetiségének
és nyelvének megtartására és ápolására (19. szakasz). Az
újabb alkotmányok közül a lengyel alk. szerint minden állam-
polgárnak joga van megtartani nemzetiségét és nyelvét mű-
velni (109. cikk). A csehszlovák alk. 134. cikke, amely min-
dennemű erőszakos elnemzetietlenítést tilt, implicite a kisebb-
ségi nyelveknek tiszteletben tartását is magában foglalja.
2 ) így a jótékonysági, vallási vagy szociális intézmények,
iskolák és más nevelőintézetek létesítésére és fenntartására,
továbbá az állami elemi iskolákban saját nyelvükön való tanu-
lásra vonatkozó rendelkezéseknél.
3 ) Lengyel k. sz. 7. cikk és a többi szerződés megfelelő
cikkei. Osztrák b. sz· 66. cikk, magyar b. sz. 58. cikk, bulgár
b. sz. 53. cikk, török b. sz. 39. cikk.