A kisebbségek nemzetközi védelme

274
Ilyen kérelem jellegével bíró panaszt bárki benyújt-
hat a Nemzetek Szövetségéhez. Az egyetlen korlátozás
a panasz benyújtója tekintetében az, hogy a panasznak
nem szabad névtelen vagy kétes forrásból származnia. 1 )
Lehet a panaszos a kisebbséghez tartozó fizikai személy,
vagy ily személyek csoportja (pl. a kisebbséghez tar-
tozó parlamenti csoport), vagy jogi személy, vagy maga
a kisebbség. 2 )
1
) A tanács 1923 szept. 5-iki határozatának 1. c) pontja.
2
) „... maguk a kisebbségek” – „minorités elles-mêmes.”
L. a 259. 1. 2. jegyzetét.
A csehszlovák kormány 1923 április 5-én a N. Sz.-nek ta.
nácsához intézett jegyzékében (J. O. 1923 7. szám, 717 1.) azt
mondja, hogy miután a kisebbségek a szerződések szerint nincsenek
jogi személyekként szervezve, ennélfogva a csehszlovák
kormány a tanács 1923 október 22-iki határozatának alapul
szolgált Tittoni-féle jelentésnek ezt a kitételét: „maguk a
kisebbségek” („Minorités elles-mêmes”) csak a szerződések
ezen kitétele: „oly személyek, akik faji, vallási, vagy nyelvi
kisebbségekhez tartoznak” („des personnes appartenant à des
minorités de race, de religion ou de langue”) egyszerű rövidítésének
tekintheti. A szerződések szerint, mondja a csehszlovák
kormány, nincsenek olyan szervezetek („organismes”),
amelyeknek joga lenne a kisebbségek nevében beszélni és cselekedni,
mert ez a jog csak a N. Sz. Tanácsa tagjainak van
fenntartva: Ha tehát valamely panaszos a kisebbség nevében
lép fel, ennek semmi jogi alapja nincsen.
Ennék a felfogásnak tévessége nyilvánvaló. A N. Sz.-nek
Tanácsa nem a kisebbségek nevében beszél és cselekszik, a
T. nem a kisebbséget képviseli. A szerződések nem konstruálják
a kisebbségeket általában jogi személyekként és nem határozzák
meg nemzetközi képviseletüket. Annak az államnak
kormánya, amelyhez a kisebbség tartozik, természetszerűleg
nem képviselheti a kisebbséget, nem beszélhet annak nevében.
Hiszen éppen ennek a kormánynak a szerződések kisebbségvédelmi
rendelkezéseibe ütköző tényeiről van szó. Eszerint végeredményében
a kisebbség nevében senki sem beszélhetne.
A panaszbeadásra jogosítottaknak kell tehát tekintenünk
nemcsak az egyes kisebbségi polgárokat és csoportjaikat,- hanem
a kisebbség képviseletében a kisebbségeknek mindazon
szerveit, amelyek az állami jogszabályok által elismerten képviseletükre
jogosítva vannak. Illetve a kisebbségi állampolgárok
mindazon csoportjait, amelyek bizonyos, a szerződések
értelmében a többi állampolgárokkal egyenlő módon bírandó
(lengyel k. sz. 8. cikke és a többi szerződés megfelelő cikkei)