A kisebbségek nemzetközi védelme

314
Maga a tanács sem tekinthető független fórumnak.
Tagjai kormányaik utasításai szerint járnak el és ma-
gatartásukban elsősorban politikai szempontok befo-
lyása alatt állanak. Az a joguk és kötelességük, melynél
fogva csak ők hívhatják fel jogi hatással a tanács fi-
gyelmét a szerződések kisebbségvédelmi rendelkezései-
nek megsértésére, vagy ennek veszélyére, arra utalja
őket, hogy különös érdeklődéssel viseltessenek a kisebb-
ségek védelme iránt. 1 ) Ennek dacára nem szívesen tel-
jesítik a feladatukat olyan állammal szemben, amellyel
barátságos viszonyban kivannak maradni. 2 )
ces questions avec soin et, comme 1' a dit l'Assemblée, offi-
cieusement et d'une façon bienveillante entre le Conseil et le
gouvernement intéressé.” Politica Externa a României. (Instit.
Soc. Roman. 253., 256. 1.)
*) A T. 1920 okt. 22-iki határozata.
a ) Erre utalt Apponyi Albert gróf magyar delegátus a N.
Sz. közgyűlésének 1924 szeptember 9-iki ülélén. (J. O. 1924.
Suppl. spec No· 23. 91-92. 1.) Hogy a T. tagjai kötelességük
teljesítése közben kényes és nehéz helyzetben vannak több-
ször, elismerést nyert a T. tagjai részéről is. Így Apponyi fen-
tebb említett felszólalása kapcsán ezt Hymans, belga delegá-
tus a T. akkori elnöke is elismerte. (U. o. 102. 1.) Egyébiránt
már a T. 1920 okt. 22-iki határozatának meghozata'.a alkalmá-
val a Tittoni-féle jelentés előadása után Balfour rámutatott ar-
ra, hogy a T. tagjainak joga hálátlan és nehéz feladatot ró reá-
juk, mert ha egy kisebbség védelmére közbe kell lépniök, a T.
egyik tagja arra kell, hogy határozza magát, hogy vádlóként
lép fel azzal az állammal szemben, amely megsértette kötele-
zettségeit. (Pr. v. C. 12-13- 1.) – Mello-Franco a T. elé ter-
jesztett 1925 december 9-iki jelentésében idézi Hoogland-nak
az Interparlamentáris Unió ottowai konferenciáján 1925 okt.
13-án tartott beszédének következő részét: „Éppen azáltal,
hogy a T. tagjai azoknak az államoknak delegáltjai, amelyek a
T.-ban képviselve vannak és hogy ezek a tanácstagok politikai
álláspontra helyezkednek, minden közbelépés a kisebbségi
ügyekben politikai tény jellegével kell, hogy bírjon, amely el-
lenséges cselekedet elemeit hordja magában egy másik állam-
mal szemben. Valamely vitás ügynek az Á. Ν. Β. elé utalása
a T.-ban képviselt államok egyikének indítványára egyenlő lesz
egy panasszal, amelyet az államok egyike egy másik állam el-
len emel. Ennek következtében a T. tagjai lehetőleg arra törek-
szenek, hogy a hozzájuk intézett panaszokat félretegyék.” (Pr.
v. C. 1925 dec. 9. 38-39. 1.)