dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

A központi idegrendszeri kórállapotokat legtöbbször bizonyos mértékű szöveti hipoxia
kíséri. A hipoxia ellensúlyozása (pl. hiperbárikus oxigénkezeléssel) tehát agyi
károsodásokban lehetőséget adhat a primer sérülés regenerációjának segítésére és a
másodlagos károsodás (sejtpusztulás) folyamatainak megállítására. Emellett feltehetően
az agyba kívülről bejuttatott őssejtek elköteleződési folyamataira is hatással van.
A sejtbeültetés terápiás hatásai központi idegrendszeri kórképekben
Sejtbevitellel történő terápiás próbálkozások léteznek, amióta laboratóriumi
körülmények között előűállítottak olyan sejtvonalakat, amelyek elméletileg segíthetnek
központi idegrendszeri betegségek gyógyításában.
A sejtimplantációk terápiás hatását a beültetett sejtek agyi környezettel való komplex
együttes működése eredményezi. A beültetett sejtek potenciáljuktól függően –
elméletileg - helyettesíthetik az agy elpusztult sejtjeit (ideg-, oligodendroglia-,
asztrogliasejtek). Az implantált őssejtek neurotrofikus faktorokat szekretálhatnak
és/vagy azok intracerebralis szekrécióját segíthetik (Qu és mtsai 2007, Mahmood és
mtsai 2004), sejt-sejt kontaktus útján gén-, protein transzfert végezhetnek (Leng és
mtsai 2008), angiogenezist indukálhatnak (Chen és mtsai 2003), befolyásolhatják az
immunválaszt és gyulladásos folyamatokat (Aggarwal és Pittenger 2005). Parakrin
hatásaik, diffúzibilis faktoraik révén kedvezőbbé alakíthatják a mikrokörnyezetetet.
Emellett maguk is igénylik a „megengedő mikrokörnyezetet” ahhoz, hogy a károsodott
agyterületen túléljenek, illetve csak kontrollált mértékben szaporodjanak.
A beültetésre kerülő sejtek forrásai
A beültetésre szánt sejtek forrásai igen sokfélék lehetnek. Alapvető követelmény, hogy
nagy számban, azonos minőségben álljanak rendelkezésre, laboratóriumi körülmények
között fenntarthatók, szaporíthatók, szükség szerint genetikailag módosíthatók
legyenek, illetve – ha sejtpótlási célzattal ültetjük be őket - specifikus differenciálódási
potenciállal rendelkezzenek. A korai idegrendszeri sejtpótlásos kísérletek során magzati
korú állatok agyi szövetblokkjait emelték ki, majd ültették be pathológiás agyi
környezetbe (Perlow és mtsai 1979). Az igény a hiányzó sejttípusok szelektívebb
pótlására, a sejtek finomabb kiválogatására hamar megfogalmazódott. A ‟70-es, ‟80-as
években létrehozták az első, korai egérembrió belső sejtcsomójából izolált, pluripotens
embrionális őssejt (ES)-vonalat (Martin 1981, Evans és Kaufman 1981) és
23