dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

tumortól távolabbra (500-1000 m) beültetett őssejtek célzott vándorlását, az agyi
parenchymán való átjutását. Adataink azt mutatják, hogy
csak nagyon meghatározott őssejt – tumorsejt „párok” esetén vethető fel az
őssejttel való „tumor-célzás” gondolata, és
ilyen esetben is kérdéses, hogy az ép agyszövet őssejtek migrációját gátló
hatásait a tumor közelsége enyhíteni tudja-e.
Közös tényező az őssejtek és tumorsejtek „viselkedésében”, hogy igen jól tűrik a
hipoxiás környezetet. Hipoxiás (mikro)környezetű régiók léteznek a normálisan fejlődő
embrióban, és az egészséges felnőtt szervezetben (pl. csontvelő) is. A központi
idegrendszer és más szervek kórállapotaiban hipoxiás szövetterületek gyakran
előfordulnak (agyi ischaemia, gyulladásos folyamatok, tumorok). A változó szöveti
oxigén tenzió a hipoxia-indukált faktor (HIF) és egyéb molekuláris szignálok útján
szabályozza az embrionális morfogenezist (szív- és érfejlődés, haemopoesis, placenta-,
csont-, zsírfejlődés) és nemcsak engedi túlélni a környezetben jelenlévő őssejteket, de
elköteleződésüket is szabályozza (Simon és Keith 2008). A tumoros folyamatokat
kísérő hipoxia a hipoxia-indukált faktorok stabilizálódásán keresztül metabolikus
alkalmazkodáshoz, érújdonképződéshez, és a sejtek proliferatív-differenciálódási útját
befolyásoló szignálok megváltozásához vezet (Keith és Simon 2007).
Eredményeink – más őssejtekről nyert irodalmi adatokkal egybehangzóan - igazolták,
hogy az NE-4C idegi őssejtek jelentős sejtélettani változás (életképesség,
sejtproliferáció, spontán differenciálódás terén) nélkül elviselik a hosszantartó (48
óra), súlyos ([O2] = 1 %) hipoxiát. A hipoxiás környezet azonban jelentős sejtsors-
módosító hatást gyakorolt az idegsejt fejlődés irányába elköteleződő sejtekre. A
differenciálódásra indukált tenyészetekben az elkötelezettség szinte bármely fázisában
alkalmazott hipoxiás kezelés szignifikánsan csökkentette neuronná fejlődő sejtek
számát. A hipoxia szignifikánsan csökkentette a proneurális és neurális gének
expresszióját. Eredményeink alapján tehát, a hipoxiás környezet a differenciálatlan
őssejek működésében nem okoz zavart, míg az idegi elköteleződés fázisaiban lévő
sejtek differenciációs folyamatait gátolja.
95