dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

találtuk meg. Az oldalkamrában lévő sejtaggregátum irányából a fehérállományi
rostkötegek mentén a hippocampus felé igyekvő elnyúlt sejtalakokat is megfigyeltünk
(30. ábra).
D21
A GFP A’
hc
29. ábra A: Túlélő AG-GFP-4C sejtek (fehér nyilak) az oldalkamra szegletében a hippocampus
környezetében. A sejtek a hippocampust (hc) megközelítik. Cc: corpus callosum, vl: oldalkamra, Mérce:
75 m A‟: Az A ábra kinagyított része. Migráló AG-GFP-4C (fehér nyilak) sejtalakokat mutat. Zöld
fluoreszcencia: GFP. Mérce: 30 m.
A nyúlványos, differenciáltnak tűnő sejtalakok azonban idegi markereket nem
expresszáltak, azaz nem voltak idegsejtnek tekinthetők.
A következő lépésben felnőtt, előzetesen fagyasztással (Br -0,7, L 2,3) sértett felnőtt,
NMRI egerek (n=30 db) lézió közeli agyi régiójába (Br -0,1, L 2,5, V 1,8) juttattam be
5x10 4 , előzetesen retinsavas, vagy asztroglia-indukcióban részesített GFP-4C sejtet. A
beültetés az indukció kezdetétől számított 4. napon történt. A tenyészeteken végzett
kontroll immuncitokémiai eljárás azt mutatta, hogy az idegi indukció folyamatai
megindultak a sejteken. A sérült agyi környezetben az előindukált sejtek nagy arányban
túléltek. 1 hetes túlélési idő esetén csaknem minden állatban azonosítottunk élő GFP-4C
sejtet; RA-GFP-4C sejtet az implantált állatok 80%-ában, míg AG-GFP-4C sejtet
100%-ukban találtunk. 1 hónapos túlélési idő után RA-GFP-4C sejtek az állatok 50%-
ában, míg AG-GFP-4C sejtek 100%-ukban voltak kimutathatók. 2 hónapos túlélési idő
mellett ez az asztroglia ko-kultúrában indukált sejteknél 66%-ra csökkent, míg a
retinsavval indukált sejteknél 50% maradt (12. táblázat).
cc
vl
66