dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

Az endogén/beültetett sejt-eredetű neurogenezis mértékét alapvetően megszabja, hogy a
befogadó környezet mennyire „permisszív”; azaz hogyan működik együtt a
proliferáló/differenciálódó sejtekkel. Ez függ attól, hogy
� milyen típusú sérülés érte (nekrotikus/apoptotikus elhalás)
� a gyulladásos kaszkád beindult-e, milyen fokú a gyulladás
� milyen fokú a gliózis, hegképződés
� van-e nagy kiterjedésű, nehezen áthidalható szövethiány
� milyen a neurotrofikus faktorok helyi koncentrációja
� az őssejtek és leszármazottaik által elérhető-e a sérülés területe
Ischaemia-s inzultust követően EGF és FGF-2 intraventrikuláris beadása fokozta az
endogén progenitor-proliferációt és vándorlást, valamint a hippocampalis neurogenezist
(Nakatomi és mtsai 2002). BDNF és neurotrofinok lokális adásával vagy vírus vektorral
való génbejuttatás segítségével elért lokális termelésével, több károsodási modellben is
részleges javulást értek el (Namiki és mtsai 2000, Grider és mtsai 2005). Az agyban
indukált gyulladásos folyamatok endogén neurogenezist károsan befolyásoló hatásairól
és a gyulladásgátlás ezt ellensúlyozó szerepéről is készültek tanulmányok (Ekdahl és
mtsai 2003, Monje és mtsai 2003). A folyamatosan növekvő adatmennyiség ellnére, ma
még távolról sem tisztázott, hogy egy-egy agyi régióban milyen növekedési, illetve
gyulladást serkentő/gátló faktorok segítik vagy gátolják a lokális regeneratív
folyamatokat, és messze nem ismertek azok a koncentráció-arányok, amelyek segíthetik
az idegi őssejt-genezist, vagy lokális sejtdifferenciálódást.
Az agykérgi fagyasztásos sértés alkalmazása a GFP-4C őssejtek túlélését lehetővé tette,
azonban idegi irányú elköteleződésüket nem segítette. Ezért következő kísérleteinkben a
GFP-4C őssejteket a beültetés előtt, in vitro, idegi differenciálódásra késztettük. A
differenciálódást asztrocitákkal való együtt-tenyésztéssel vagy retinsavas kezeléssel
indítottuk el. Az asztrocita ko-kultúrákban elköteleződő progenitor sejtek rövidtávon
nagyobb arányban éltek túl az intakt agyban, mint a retinsavval előindukáltak. A
jelenség magyarázatára további kísérletekkel kell meghatároznunk, hogy milyen
asztrocita-eredetű faktorok segíthetik az őssejtek intracerebrális túlélését.
Elvárásainkkal ellentétben, az előindukált, idegi prekurzorokban gazdag GFP-4C
sejt-együttesből sem keletkezett jelentős számú idegsejt az agyi környezetben. Az
92