dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

idegsejt-prekurzorok valószínűleg elpusztultak a befogadó környezetben, és a sejtekből
csupán asztrociták alakultak ki. Ugyanakkor, az idegszöveti irányba nem
differenciálódó sejtek túléltek és szaporodtak. Hosszú túlélési idő mellett néhány
esetben észleltünk nem invazívan terjeszkedő, de mérete alapján tumorosnak vélhető
sejtaggregátumot a gazdaszöveten belül. A sejtek differenciáltsági fokának
megváltoztatása tehát, önmagában, nem volt elégséges arra, hogy a felnőtt
agyszövet nem permisszív sajátosságát „legyőzze”, a beültetett sejtek
idegsejtképzését lehetővé tegye. Úgy tűnik, a sérült agyi mikrokörnyezetből hiányoznak
azok a faktorok, amelyek lehetővé teszik (megindítják/fenntartják) az idegsejt-fejlődést.
A hosszú (~2 hónap) intracerebrális túlélés során, egyes GFP-4C sejtek jelentős
sejtbiológiai változást szenvedtek: az expandáló aggregátumokból izolált és újra-
tenyésztett sejtek, in vitro is gyorsan szaporodó, morfológiailag megváltozott fenotípust
mutattak. Ezek a tények az őssejt-terápia egyik legfontosabb veszélyére, a
tumorigenezisre hívják fel a figyelmet.
Tumorképződést sok laboratóriumban, különböző őssejtekkel végzett kísérlet kapcsán
észleltek (Erdő és mtsai 2003, Riess és mtsai 2007, Amariglio és mtsai 2009). Ez a
kockázat abból adódik, hogy az őssejtek széles fejlődési potenciállal bírnak, önmegújító
képességgel rendelkeznek, korlátlanul szaporodhatnak, és hosszan fennmaradhatnak a
szervezetben. Számos, a tumorsejtekhez hasonló tulajdonságuk van (Kopper és Hajdú
2004), amely segíti a sejtek fennmaradását, szaporodását. Ilyen a fokozott telomeráz-
aktivitás, a sejtciklus-szabályozás és mitózis-indukció néhány jellegzetessége, az
apoptózis útvonal gátlása, és egyes jellegzetes, sejtproliferációt, szöveti elköteleződést
szabályozó szignalizációs folyamatok (Notch, Wnt, Shh-jelátvitel). Az őssejtek
viszonylag hosszú életideje alatt elszenvedett mutációk a fent említett mechanizmusok
kisebb változásai útján tumorképződéshez vezethetnek (Preston és mtsai 2003). A
tumorok bizonyos elképzelések szerint hibásan működő ős- vagy progenitorsejtekből
származnak, és erre bizonyos vérképző rendszeri tumorok példával is szolgálnak
(Kopper és Hajdú 2004). Központi idegrendszeri daganatokból sikerült önmegújító,
CD133-pozitív, multipotens sejteket („tumor-őssejt”) izolálni, amelyek tenyészetben
megfelelő körülmények között ideg- és gliasejtekre jellemző markereket is
expresszáltak (Singh és mtsai 2003). Bizonyos típusú idegi őssejtek esetén
megfigyelték, hogy érbe-juttatás vagy lokális beadás esetén képesek voltak tumorokhoz
93