dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

következtében szórványosan megfigyelt tumorképződésre az előzetesen sértett
agyakban.
Ugyanakkor a HBOT sejtproliferációt feltételezhetően csökkentő hatása még nem
jelenti a potenciális tumorigenezis kiküszöbölését, hiszen a fennmaradó őssejt-sajátságú
sejtek nem pusztulnak el alkalmazásakor.
A HBOT hatásainak felmérése a sértett, sejtbeültetésben részesített és kontroll
állatcsoportokban, illetve a HBOT idegi sejtdifferenciálódást segítő hatásainak elemzése
is további kísérleteket igényel. Tisztázásra vár, hogy hosszabb időtartamú, vagy más
időszakban történő alkalmazás mellett, milyen mértékű idegsejt-képzésre késztethetők
az implantált sejtek. A HBO-kezelés feltételezhető káros mellékhatásai azonban
ugyancsak komoly vizsgálatokat igényelnek. Vannak adatok a HBOT in vitro és in vivo
genotoxikus hatásáról (Rothfuss és mtsai 1999, Speit és mtsai 2000, 2002, Eken és
mtsai 2005), továbbá arról, hogy a HBOT sem az agyi erek lipid peroxidációs profilját,
sem az agyi ischaemia során létrejövő c-fos proto-onkogén indukcióját nem befolyásolja
számottevően (Shabitz és mtsai 2004). A sejtekben jelentkező oxidatív károsodások
mértékéről és a szervezet adaptív válaszreakcióiól egyelőre nem egybehangzóak és
meglehetősen hiányosak az eredmények (Rothfuss és mtsai 1998, Speit és mtsai 2000,
2002, Eken és mtsai 2005, Korkmaz és mtsai 2008).
Tisztában vagyunk azzal, hogy a sejtbeültetések utáni sikeres idegszöveti integráció, az
idegi hálózatalkotás az oxigén-ellátottság mellett igen sok élettani / bioelektomos
tényezőtől függ. A differenciálódás és az idegszövetbe való végső beilleszkedés
aktivitásfüggő folyamat (Ben-Ari és mtsai 1989). A felnőtt ép agyban a fiatal,
beilleszkedésre képes idegsejt-prekurzorok kis eséllyel kapnak megfelelő ritmusú és
amplitúdójú stimulust, ami a működő ideghálózatokba való beépülés, vagy új hálózatok
kialakulásának kulcsa lenne. Új idegsejtek beépülése és túlélése a felnőtt agy
hippocampus gyrus dentatus régiójában, illetve a szaglógumóban lehetséges. Ezekben a
folyamatosan átépülő hálózatokban ható stimulusok leírása a fejlődés-neurobiológia
egyik legizgalmasabb kutatási területe. Idegsejt-integráció és túlélés kizárólag akkor
valósul meg, ha megfelelő időzítéssel, megfelelő paraméterű inger-mintázat van jelen
(Kee és mtsai 2007, Tashiro és mtsai 2007, Petreanu és Alvarez-Buylla 2002). Ezeket a
folyamatokat „az idegsejt-pótlás nyelvére lefordítani” nem egyszerű. Valószínűleg a
jövőben a gerincvelői és agyi sejtpótlásokat olyan komplex rehabilitációnak kellene
97