dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

Míg a tumorsejtek az ép parenchymába invazívan behatoltak (29/ A ábra), az őssejtek
erre nem mutattak képességet. Egy-egy őssejt a környező agyi parenchyma felé
nyúlványt bocsátott (29/ A‟ ábra). A tumorsejtek között fennmaradó PLAP-4C sejtek
túlélése hosszabb volt, mint a tumorral közvetlen kapcsolatban nem lévő PLAP-4C
sejteké. Az agykamrákban jelenlévő tumor-őssejt aggregátumokból az őssejtek nem
tudtak kilépni a környező szövetbe, vagy tartósan túlélni az SVZ-ben (29/ B, C ábra).
A
cc
B
ctx
vl
D14
cfv
D7
cc
vl
str
A’
C
vl
GFAP / PLAP
Tumorsejtekkel és őssejtekkel végzett munkáink megmutatták, hogy az NE-4C
őssejtek sejt-sejt kölcsönhatásokat tudnak létesíteni egyes tumorsejtekkel (GL261
glioblasztóma). Az őssejtek által termelt faktorok bizonyos tumorsejttípusok
proliferációját serkenteni képesek (C6-glióma, LL-glia), alkalmazásuk tehát a
tumorprogresszió veszélyével is járhat. Agyi környezetben a GL261 glioblasztóma
sejtek jelenléte a PLAP-4C őssejtek túlélését megengedi, de olyan kemotaktikus
faktorokat nem (vagy nem elégséges mennyiségben) termel, amelyek segítenék az
őssejtek tumorsejt-célzását, vagyis az őssejtek tumorhoz vándorlását.
E
64
28. ábra A: A PLAP-4C és GL261
sejtek egymással keverve
helyezkedtek el a striatum területén
fejlődő tumorban (pontozott vonal) az
implantációt követő 14. napon. A
GL261 sejtek invazívan terjeszkedtek,
míg a PLAP-4C sejtek (lila) egy-egy
nyúlványt (lila nyilak) bocsátottak a
szomszédos agyi parenchyma felé.
Mérce: 100 m A‟ ábra: az A ábra
kinagyított része. Mérce: 25 m
B: A PLAP-4C és GL261 sejtek a
kamrafalhoz tapadó
sejtaggregátumokat (fekete pontozott
vonallal körberajzolva) képeztek.
Mérce: 250 m.
C: A kamrafali kevert sejtcsoportokból
a PLAP-4C sejtek (lila nyilak) az ép
szövetbe nem vándoroltak ki. Mérce:
30 m.
GFAP (barna) immuncitokémiai és
PLAP (lila) hisztokémiai festés. Ctx:
cortex, cc: corpus callosum, str:
striatum, vl: oldalkamra, E:
ependymaréteg, cfv: commissura
fornicis ventralis.