dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

2. ábra Az őssejtek leszármazási sora
A központi idegrendszer sejtjeinek eredete; a germinatív zónák
Az idegrendszer fejlődése az embrió gasztrulációjával egyidőben kezdődik el.
Gasztruláció során az addig két sejtrétegű (epi- és hypoblast) embriópajzsban a sejtek
egy része az embrió középvonalában a két réteg közé vándorol, így az embriópajzs
három rétegűvé válik (ekto-, meso- és entoderma) és kialakul a hosszanti
elhelyezkedésű primitív csík. A primitív csík elülső végén lévő Hensen-csomó
organizátor régióként szerepel a fejlődés során, akárcsak az embrió elülső szélén
kialakuló anterior viszcerális entoderma (AVE). A kettő között az epiblaszt velőlemezzé
alakul. A mélybe vándorló sejtek a középvonalban létrehozzák a gerinchúrt (dorzális
középvonali mezoderma), a gerinchúr felett húzódó primitív neuroektodermában pedig
megkezdődik az idegi árok, majd az idegcső kialakulása. A neuruláció „default-
folyamat”, azaz abban az esetben megy végbe, ha az organizátor régiókban felszabaduló
morfogének (activin, BMP) gátló hatása nem érvényesül. A morfogének jelenléte térben
és időben is pontosan szabályozza a neuruláció folyamatát. A pre-neurális (gli, zic,
sox2) gének az AVE FGF-8 termelése következtében már a primitív ideglemez
kialakulásakor aktiválódnak.
A neuroektoderma a neuruláció során megvastagszik, hengerhámmá alakul. A sejtek
gyors osztódásával kialakul az idegi árok, amely a későbbiekben velőcsővé záródik. A
velőcsőből fejlődik ki a központi idegrendszer szinte minden sejtje, míg a cső két
oldalán maradó vékony neuroektoderma csíkokból (velőlécek) alakulnak ki a perifériás
idegrendszer alkotóelemei. A velőcső bazális, aláris- és tetőlemezében eltérő
9