dr. Zádori Anita - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

Sejtimplantációt érintő problémák és lehetőségek
Az igen sok korábbi implantációs kísérlet tanulságai alapján elmondható, hogy a terápia
kapcsán fellépő fő problémák a következők:
a sejtek
nagy része elpusztul néhány héten belül,
alig, vagy nem a megfelelő irányba differenciálódnak, funkcionálisan nem
integrálódnak az agyszövetben,
tumort képeznek,
immunválaszt váltanak ki, kilökődnek, gyulladásos reakciót provokálnak,
azonosíthatatlanná válnak, „eltűnnek”,
nem termelik a szükséges enzimet, neurotranszmittert,
a megfelelő mennyiségben történő kinyerése etikai vagy technikai problémába
ütközik,
használata humán klinikai próbákban nem lehetséges az alkalmazott
vírusvektor vagy immortalizáció miatt.
A nehézségek leküzdésére több megoldási lehetőség kínálkozik. Az őssejtek in vitro
tenyésztésével és elődifferenciáltatásával kapcsolatos vizsgálatok segíthetnek abban,
hogy viszonylag nagyszámú, a kívánt fejlődési stádiumban lévő sejtcsoportot juttassunk
be az agyba. A sejtek implantáció előtti szelektálása (felszíni antigének és
promóter/enhancer alapján) lehetővé teszi homogén sejtpopulációk beültetését. Az
immunológiai nehézségek és az etikai akadályok kiküszöbölésében segíthet az autológ
hemopoetikus őssejtek használata. A sejtvonalak genetikai módosításakor alkalmazott
nem-virális génbejuttatási módszerekkel (Dieterlen és mtsai 2009), illetve a sejtvonalak
sejtciklusába történő beavatkozások elkerülésével lehetnének a sejtes terápiák
biztonságosabbak, juthatnának közelebb a humán használhatósághoz. A sejtforrások
jelentős bővítését jelenthetik az embrionális és fötális őssejtek kiváltására létrehozott
indukált pluripotens őssejt-vonalak (iPSC; Takahashi és Yamanaka 2006).
A megfelelő implantálható sejtforrások feltárása mellett, a recipiens agyi környezet
molekuláris hátterének alaposabb megismerése, permisszívvé tétele jelentene ugrásszerű
előrelépést a terápiás sejtbeültetések terén.
27