maműl lx - Allen Park Public Library

Körmöcbányai verstöredék 108
Königreichs Ungern, Bécs, 1821, I; Tarackos,
tippan, Agrostis stolonifera, Ismertetõ, 1839, I;
Versuch einer Instruction für Herrschaftsbeamte,
Pest, 1839; Próbálatja egy útmutatásnak
uradalmi tisztek számára, Nagyszombat,
1841; Pécsvidéki gazdasági hirek, Magyar
Gazda, 1841 és 1843.
Irod.: Nemzeti Plutarkus, II, Pest, 1815,
elõszó; BISCHOFF Vilmos, TÓKA József, Kölesy
Vincze, Baranyai Mûvelõdés, 1965, 90–
95; Richard Bright utazásai a Dunántúlon
1815, ford. SZERECZ Imre, Veszprém, 1970,
72; CSÕSZ Gyula, Kölesy Vince Károly, Pécsi
Mûszaki Szemle, 32(1987), 3–4. sz.
Vass Éva Tünde
Körmöcbányai verstöredék
A lovagi költészet, a fin’amors egyetlen
fennmaradt magyar nyelvû emléke. A
körmöcbányai jegyzõ a lovag költõ,
Neidhart von Reuenthal méltó követõjeként
fejezi ki hódolatát szíve Katalin nevû
hölgyének. Bókokkal halmozza el a
feltehetõleg érettebb úrnõt, akit szépséges
paripához hasonlít. Kérleli, öltözzék fel
díszesen, vegye fel fényes palástját, gombos
cipõjét, s most szökellje, lejtse táncát.
A korábbiaktól eltérõen értelmezzük a
„hazajött firjed” közbevetést, amely olvasatunkban
nem a vigalom okát, hanem
éppen ellenkezõleg: annak végét, a szerelmesek
búcsúját jelenti. Az elszakadás
fájdalmát érzékelteti a strófazáró refrén,
amely a minnesängerek dalainak is kedvelt
versépítõ eleme. „Haja, haja virágom”
olvasata azonban véleményünk
szerint hibás; „Haj, ahaja [azaz: ajjaj!] virágom!”
volna a helyes. Sajnos több strófa
nem maradt ránk, így feltételezéseink
egyelõre hipotetikusak.
Lásd még: →Körmöcbányai táncszó;
�a „Zsúpra aggnõ!” olvasata.
Irod.: HORVÁTH Iván, Magyar versek: mi
veszett el?, in Ghesaurus, 2010; LUDÁNYI Mária,
A „Supra aggnõ” forrásvidéke, in Klaniczay-emlékkönyv,
szerk. JANKOVICS József,
1994.
Ludányi Mária
Kõszeg (Kotszög, Kotszeg, Koczeg)
Máramaros m.-i község; a 19. sz.-ban
Huszt városának a Huszt folyócskán tú-
A Máramaros m.-i Kõszeg Lipszky térképén
li, délnyugati részévé vált. A 14. sz. óta
létezõ településen, amely a koronavárostól
független földesurak birtoka volt,
→németek laktak. ~ neve a →ruszinok
ajkán változott Kocegra. A →Lipszky
János helynévtárában „*Kõszeg h. vide
Koczeg”; „Koczeg aliis Köszeg h.
vicus, C. Marmarosien., III, L 56” utalással
jelzett falu a könyvhöz csatolt térképen
külön helységként, Kõszeg (Köszeg)
néven szerepel. A mo.-i Kõszeghy
nevû családok egyike errõl a településrõl
vette a nevét, nem pedig Vas m.-i
Kõszeg városáról, se nem a Sáros m.-i
Kõszeg nevû faluról.
Források: LIPSZKY János, Repertorium
locorum objectorumque in XII. tabulis mappae
Regnorum Hungariae…, Buda, 1808,
328, 346; Mostani és régi nemzeteket, országokat,
tartományokat, városokat, emlékezetre
méltó mezõvárosokat, helységeket, folyókat,
tavakat, tengereket, öblöket, fokokat, szigeteket,
hegyeket, erdõket, barlangokat,
pénzeket, mértékeket, s t. ef. esmértetõ lexikon,
melyeket szerzett HÜBNER János, jobbított,
alkalmaztatott SPERL Xav. Ferenc, a magyar-
és erdélyországi geographiával tökéletesített
[…] FEJÉR György…, II, D—I, Pest,
1816, 556 (Huszt); FÉNYES Elek, Magyarország
geographiai szótára, II, Pest, 1851, 126
(Huszt).
Irod.: RUPP Jakab, Magyarország helyrajzi
története fõ tekintettel az egyházi intézetekre.
Az Egri érseki egyháztartomány, Pest,
1872, 378; SZILÁGYI István, Máramaros vármegye
egyetemes leírása, Bp., 1876; HAMVAI
Erzsébet, Névmagyarázatok, MNyr, 1914,
37; UŐ, Helynevek. Huszt, MNyr, 1914, 374.
Szentmártoni Szabó Géza