maműl lx - Allen Park Public Library

márkfalvi főoltár 140
a példány Máriától Oláh Miklós tulajdonába,
két évszázad múltán pedig a →pécsi
püspöki könyvtárba került, csupán az
1970-es évek közepén vált ismertté.
A Pécsi Egyetemi Könyvtár ugyanis
1974-ben ünnepelte alapításának, tkp. a
jogelõdnek tekintett püspöki könyvtár
1774. évi „nyilvánosításának” 200. évfordulóját.
Ebbõl az alkalomból került sor az
Egyetemi Könyvtár használatába adott
Püspöki Könyvtár (az 1950-es évek szóhasználatában
már Klimó-könyvtár, legújabban
pedig, rövid o-val, Klimokönyvtár)
ex libriseinek és possessorbejegyzéseinek
számbavételére a teljes
püspöki állományra kiterjedõen. Az
1754-es „évjáratú” nyomtatott ex libris
jelenléte a kötéstáblán arra utal, hogy a
„könyves” Mária királyné – és Oláh Miklós
– emlékét átörökítõ értékes kötet
→Klimó György szerzeménye, püspökségének
elsõ éveibõl.
Irod.: BODA Miklós, Három évszázad
könyvtártörténeti emlékei a Klimó-gyûjteményben,
in Pécsi Egyetemi Könyvtár, Jubileumi
évkönyv 1774–1974, szerk. FÉNYES Miklós,
Pécs, 1974; UÕ, A Trident-elõtti egyházvédõ
irodalom jelentõs képviselõjének mûve
Oláh Miklós könyvtárában, MKsz, 1975; ZO-
VÁNYI, 3 1977, 389; A magyar könyvkultúra
múltjából, Iványi Béla cikkei és anyaggyûjtése,
kiad. HERNER János, MONOK István, Szeged,
1983 (Adattár, 11); MONOK István, Mária
királyné könyvtárai, in Tanulmányok Karácsonyi
Béla hetvenedik születésnapjára,
szerk. KULCSÁR Péter, MÁDER Béla, MONOK
István, Szeged, 1989; SZELESTEI N. László,
Oláh Miklós könyvtáráról, in Program és mítosz
között. 500 éve született Oláh Miklós. Az
1993. január 9–10-i kolozsvári megemlékezés
anyagából, szerk. MÓZES Huba, Bp., 1994.
Boda Miklós
márkfalvi fõoltár (1517)
A mai Jazernicával (Jezernice) egyesült
Márkfalva (Markovice) gótikus Szt.
Borbála-templomának szentélyében álló
→szárnyasoltár, a hajdani Turóc m.-i
mûvészet egyik jelentõs emléke. Az oltárszekrényben
a gótikus mûvészet jegyeit
magukon viselõ, nagyméretû, festett
faszobrok állnak: Szt. Anna harmad-
magával (Mettercia) és a védõszent, Borbála.
Az oltár koronázórészén látható
Keresztrefeszítés szintén gótikus stílusú,
a szárnyakon lévõ táblaképeket azonban
a korai reneszánsz stílusában festette
meg az ismeretlen mester. A két-két belsõ
szárnyképen Szt. Joachim és az angyal,
Joachim és Szt. Anna, ill. Szt. Borbála
apjával és ugyanõ a hóhérral látható;
a külsõ szárnyképeken Szt. István és
Szt. László, Szt. Kozma és Szt. Damján,
Alamizsnás Szt. János és Szt. Márton,
Szt. Imre herceg és Szt. Lipót párba állított
ábrázolása. A festett predella közepén
a szõlõfürtöt nyújtó Szûz Mária és a
fõkötõs Szt. Anna fogja közre a gyermek
Jézust, alattuk arab számokkal olvasható
az 1517-es dátum. A középrésztõl jobbra
és balra, reneszánsz baluszterek tövében,
a donátor és felesége térdeplõ alakja.
A község birtokosa és a templom
kegyura az elõnevét Markovicérõl író
Tarnóczy (Tarnovszky) család volt. Tarnóczy
János testvérével, Lászlóval, éppen
1517-ben kapta meg adományként
II. Lajos királytól Alsólelócot és Jezernicét.
Ez a János, mint királyi kamarás, a
mohácsi csatában esett el.
Különösen figyelemre méltók a bal oldali
belsõ szárnyképek, amelyek Albrecht
Altdorfer (1480 k.–1538) 1515-ben
kinyomtatott fametszetei nyomán, ám a
festõi eszközök tekintetében jelentõs
önállósággal készültek. Az alsó tábla a
jeruzsálemi Aranykapu híres legendáját,
Szt. Anna és férje, Joachim ölelkezõ találkozását
ábrázolja. Az öltözékek oldott
színei, az arcok karakteres megjelenítése,
a boltozatos kapu párkánya és füzéres
díszei, valamint a háttér tájképe mindmind
reneszánsz jellegûek, eltérõen a
felsõ-mo.-i Szt. Anna-oltárok hasonló tematikájú
képeinek középkori díszleteitõl,
harsány színeitõl (Bártfa, 1485; Szepesváralja,
1490 k.). A jobb oldali belsõ
szárnyképek Szt. Borbálája és a predella
Máriája ábrázolásában a reneszánsz nõi
szépségideáljára ismerhetünk. Az új stílusra
fogékony márkfalvi festõ számára
az idegenbõl érkezõ ikonográfiai példák
ugyanolyan inspirációt jelentettek, mint
→Balassi számára a költészetét megúju