maműl lx - Allen Park Public Library

városi tisztújítás 276
Bíróválasztás Eperjesen a 17. sz.-ban
sát az istentisztelet/mise, valamint az áldozás
rítusa növelte meg. Besztercebányán
a reggeli →misét követõen, a választást
közvetlenül megelõzõen a
→városházán is sor került a polgárság
egészének közös imájára. Elõfordult,
hogy a választás kezdetén is →körmenethez
hasonlóan vonult fel a teljes polgárság.
A körmenet és/vagy a tisztújítás
rituáléjának kezdetét sok esetben harangszó
jelezte. Több városban a választás része
volt az ún. bíróprédikáció (Richterpredigt),
amely után a bíró a →templom
udvarán nyilvánosan leköszönt hivataláról,
majd a sekrestyében letette hivatalának
jelképeit. Ha a tisztújítást egyházi
szertartás elõzte meg, azt a reggeli, 7 óra
körül megkezdett istentisztelet vagy mise
után tartották, általában 8-10 óra között.
Ha nem volt reggeli istentisztelet,
akkor többnyire délután (Kassa, Sopron,
Selmecbánya), de elõfordult, hogy sötétedéskor
(Körmöcbánya) kezdõdött el a
~. A 17. sz. végére a választások ellenõr-
zésére kijelölt kamarai biztos elõírásai
szerint délelõttre tették át a tisztújításokat.
A választásokat megelõzõen az összegyûlt,
választójoggal rendelkezõ személyeket
a jegyzõ elõtt a negyedmesterek
vagy kapitányok segítségével városrészenként
jegyzékbe vették. Egyes városokról
tudjuk, hogy ilyenkor a teljes polgárságot
megszemélyesítõ választott
község két tagja felszólította a választást
moderáló jegyzõt vagy szószólót, hogy
ismertesse azokat az okokat, amelyek
miatt összegyûltek. A moderátor ekkor –
hangsúlyozva a választás isteni eredõit –
elmondta, hogy a város régi szokásainak
megfelelõen vezetõi megválasztására sereglett
össze, egyben felszólította a községet,
hogy ezt békességben tegye meg.
Szerepe kiegészülhetett azzal, hogy a választott
tisztviselõk hatalmát megerõsítendõ
a fennhatóságról és az alattvalók
kötelességeirõl tartson beszédet, amelyet
közösen (akár több nyelven) elmondott
fohászkodás követett. A választás további
részében is a jegyzõ, ill. a szószóló
maradt meg a moderátori szerepkörben.
A megfelelõ létszámú választó összegyûlését
követõen a hivatalviselõk leköszöntek
tisztükrõl: az adott tisztséghez tartozó
jelképet – →kard, pálca, a felsõ-mo.-i
városok esetében kulcs – letették a tanácsterem
asztalára vagy átvitték egy
másik helyiségbe. A hivatal letételét
rendszerint megelõzte a város számadásainak
felülvizsgálata.
Ezután a két testület, a belsõ tanács és
a külsõ tanács, vagy ha a polgárjoggal
rendelkezõ összes személy szavazott, akkor
a község, különvált egymástól. A teljes
község (tota communitas) vagy a választott
község ekkor egy nagyobb helyiségbe
vonult vissza, hogy ott jelölje ki a
bíró és/vagy a polgármester tisztére alkalmasnak
vélt személyt. A szavazás
sokszor a lajstrom alapján, egyenkénti
szavazással, de elõfordult, hogy közfelkiáltással,
szavazatszámlálás nélkül történt.
A 17. sz. végétõl a tisztújítás a szavazatok
összeszámlálásával ment végbe,
1765-tõl titkosan szavaztak az egységes
utasítások alapján elkészített szavazólá