maműl lx - Allen Park Public Library

„Mit búsulsz, kenyeres…” 160
A Mezei juhász dallok (1800 k.) c. ponyvafüzet szövegváltozata
gyomány teremtette ambivalencia. Mint
Szörényi László tanulmányából tudhatjuk,
a felszólító módú alakok a sztoikus filozófusok
epikureisták elleni szövegeiben
jelentek meg elõször, s kemény morális
ítéletet tartalmaztak. Ennek az elítélõ
gesztusnak megfelelõi gyûjteményünkben
a gúnyversek és vallásos építõ-oktató költemények,
s talán a strófa már-már tautologikus
ismétlései is ebbe az irányba mutatnak.
Másfelõl azonban a hedonizmustól
sem mentes darabok és a „Bokros bánat”
arról tanúskodik, hogy ha nem is a középkori
goliárdok által teremtett ellenvilágként,
de hedonisztikus kicsapongások
kéziratban tartott emlékeiként ilyenek is
helyet kaphattak a gyûjteményben.
Az 5. helyre a IV. változat (Erdélyiénekeskönyv;
Stoll, 332. sz.) kerülhet. Itt
nyelvileg új mozzanat az 1. strófa 3. sora,
ahol a korábbi gyenge fû vagy tavasz
alakokat a szép kikelet váltja fel („Kinyílik
az idõ a szép kikeletkor”). Az éhezést
és szomjúhozást részletezõ strófák itt is
elmaradnak, s a VII.-hez hasonlóan a korábbi
változatok 2. és 3. strófáit szerencsésen
összevonja. Kolofon híján igen
tömör változat keletkezik. Különösen figyelemre
méltó itt a didaktikus-tanító
szándék mellõzése, amely talán összefüggésbe
hozható azzal, hogy a gyûjtemény
legtöbb darabja szerelmes vers.
Versünk közvetlen környezetét is ilyenek
alkotják. A megelõzõ, „Inkább véltem és
reméltem fogytát életemnek…” kezdetû
a virágzó szabadság késõi elvesztésére
panaszkodik, míg az azt követõ („Bánatimban
kesereg én szívem…”) beszélõje
a párját elvesztõ galambhoz hasonlítja
magát. A kódex második felében a szerelmes
énekek mellett gúnyverseket is találunk,
ezek azonban kevésbé harsányak,
mint a Furuglyás-énekeskönyvben: a házastársi
veszekedést megjelenítõhöz a németeket
és különféle városokat is kiéneklõ
szövegek társulnak. Több istenes da-