maműl lx - Allen Park Public Library

203 ornamentika
követi (pl. Szepeshely, 1317 [31];
→Johannes Aquila, Velemér [45] és
Mártonhely; Buda, Mária Magdolnatemplom,
Szt. Kristóf, késõ gótikus
akantusz~, záró frízében antikizáló, festett
tojásléccel). Más mûvészeti ágakban
is szokásos jellegzetes késõ gótikus ornamensforma
a (pálcára) csavart szalag
(Johannes Aquila, Mártonhely).
6. reneszánsz
Az itáliai reneszánsz ~ határozottan importált
mûveltségi produktumként jelenik
meg az 1460-as évek táján. Elsõ emlékei
itáliai kódexek (így →Vitéz János firenzei
könyvei) az all’antica stílus példaképei,
írásmódjukban, díszítményeikben, ikonográfiájukban
egyaránt az antikvitás
utánzását tûzik ki mértékül. Ebben a tartalmukhoz
méltó decorum felújításának
igénye ugyanúgy megnyilvánul, mint a
bennük ábrázolt építészeti tagozatokban
(pl. az antikizáló aediculákba feliratos
táblákként foglalt könyvcímek esetében)
az antik oszloprendek követésének szándéka.
Ezek a kódexek az elõfutárai a Mátyás-kori
→reneszánsz építészet antikizáló
stílusának, amelynek elmélete (Alberti,
Filarete, Vitruvius mûvei) is jelen van az
udvar körében. A korvinák legreprezentatívabb
kompozíciói a kódexlapok festett
architektonikus tagolásán alapulnak. ~juk
érmeket, drágakõ- és éremkompozíciókat,
→emblémákat kapcsol össze reliefszerûen
ábrázolt puttókkal és más mitológiai
lényekkel, ill. akantusz- és (a késõ gótikus
naturalizmustól nem független) inda- és
virágdísszel. Ez a naturalisztikus növényi
~ jellemzi Franciscus de Castello Ithalicónak
és körének mûveit. Viszonylag korán
(már az 1480-as években) feltûnik a kódexek
díszében (amint az épületdíszítõ faragványokon
is) a római felfedezések
nyomán terjedõ groteszk ~, jellemzõ elemeivel,
a kandeláberekkel [59]. Ez a díszítésmód
uralkodik a 16. sz. elejének címeres
levelein és egyidejûleg dekoratív faragványain
(Pécs, székesegyház; Pest, Belvárosi
plébániatemplom szentségházai; Esztergom,
Bakócz-kápolna). A reneszánsz ~ sajátos
alkalmazási területe a heraldika (pl. a
visegrádi Herkules-kút illuzionisztikus
módon függesztett címerpajzsai, címerkö-
vek, síremlékek koszorúba foglalt címerei,
utóbbiak tabula ansatákba foglalt feliratai
[62, 63]).
A reneszánsz ~ és a késõ gótika összeegyeztetésének
törekvései a 16. sz. elején
(nem helyi kezdeményezésre, hanem általános,
pl. dél-németo.-i területeken, az
ún. →dunai iskolában is jelentkezõ tendenciának
megfelelõen) sajátos leleményekhez
vezettek az oltármûvészetben és
az épületdekorációban: pl. füzérdíszek és
puttók motívumának átvétele, vimpergák
helyettesítése farkukkal összekapcsolt
delfinpárral, volutákkal.
7. dedikáció
�Kõszeghy Péter a magyar mûvelõdéstörténet
dísze.
Irod.: 1.1. Joane EVANS, Pattern. Stile in
Ornament, Oxford, 1950; Archibald H. CHRIS-
TIE, Pattern Design. An Introduction to the
Study of Formal Ornament, New York, 1969;
Ornament and pattern, in Dictionary of Art,
1996, XXIII. 1.2. Owen JONES, The Grammar
of Ornament, London 1856; Gottfried SEMPER,
Der Stil in den technischen und tektonischen
Künsten, oder praktische Aesthetik, Frankfurt
a. M., 1860–63; PULSZKY Károly, Friedrich
FISCHBACH, A magyar házi ipar díszítményei,
Bp., 1878; Friedrich FISCHBACH, Die Geschichte
der Textilkunst, Hanau, 1883; Alois
RIEGL, Stilfragen. Grundlegung zu einer Geschichte
der Ornamentik, Berlin, 1893; Josef
STRZYGOWSKI, Die Baukunst der Armenier und
Europa, Wien, 1918; UÕ, Die altslawische
Kunst. Ein Versuch ihres Nachweises, Augsburg,
1929; Ernst H. GOMBRICH, The Sense of
Order. A Study in the Psychology of Decorative
Art, New York, 1979; SINKÓ Katalin, Viták a
nemzeti ornamentika körül 1873–1907 között,
in Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik
Dénes tiszteletére, szerk. VADAS Ferenc, Bp.,
2004; KATONA Júlia, GYÖRGY Judit, Díszítmények
és ideák vonzásában. A Magyar Képzõmûvészeti
Egyetem Könyvtárának díszítõmûvészeti
könyvritkasággyûjteménye, Bp. 2010; 1.3.
Georg Gottlob UNGEWITTER, Karl MOHRMANN,
Lehrbuch der gotischen Konstruktionen, 1903;
Lottlisa BEHLING, Gestalt und Geschichte des
Masswerks [1944], Köln–Wien, 2 1978; Robert
BRANNER, St Louis and the Court Style in
Gothic Architecture, London, 1965; G. HASE-
LOFF, Die germanische Tierornamentik der