maműl lx - Allen Park Public Library

17 Babits Mihály és Henri Bergson
d’Abano, Compilatio: „…color albus
oculi […] magnae faciei […] lati pectoris
et diminutus interdum membrorum…”
Savonarola, Speculum: „…colore albus
oculi, magnae faciei, lati pectoris et
interdum membro in aliquo diminutus…”
Az összevetésbõl kiderül, hogy Savonarola
valóban szinte szó szerint követi
d’Abano leírásait. Galeotto, az említett
szerzõkhöz hasonlóan, a külsõ jegyek
felsorolása után részletesen bemutatja az
adott csillagképben született egyén belsõ
tulajdonságait is, ezzel a pszichológiai
adalékkal egészítve ki az emberi sors,
természet, egészség és a kozmosz kapcsolatának
vizsgálatát. A fiziognómia
alapvetõ feltevése, vagyis az emberi test
külsõ jegyei és belsõ tulajdonságai, ill. a
lélekben lejátszódó folyamatok között
fennálló összefüggés feltételezése Galeotto
radikális arisztoteliánus lélekfilozófiai
meggyõzõdésének is megfelelt, hiszen
ez a fajta látásmód mindig is épp a
test és a lélek szoros kapcsolatát hirdette.
Ismeretes, hogy fennmaradt Galeottónak
egy Chiromantia c. traktátushoz írott elõszava,
és bár a mû többi részét a szakirodalom
nem az õ mûvének tartja, mégis
meg kell említenünk az itt olvasható planetáris
tenyérjóslást, amely azonban nem
a csillagképek, hanem a bolygók alapján
osztályozza a kezek és vonalaik formáját.
Az ismeretlen szerzõ sorra veszi az
egyes bolygók szülötteinek tenyerén
megjelenõ különbözõ rajzolatú vonalakat,
ill. az ebbõl következõ belsõ tulajdonságokat.
Összefoglalásképpen elmondhatjuk,
hogy a késõ középkori
padovai természetfilozófiai hagyományból
következõen az említett szerzõknél
az asztrális fiziognómia nem a jósló tudományok
közé tartozott, hanem a mikro-
és a makrokozmosz közötti összefüggések
vizsgálatának és az asztrológiai orvoslásnak
képezte szerves részét.
Irod.: Johannes THOMANN, Studien zum
„Speculum physionomie” des Michele Savonarola,
Zürich, 1997; Graziella Federici
VESCOVINI, La simmetria del corpo umano
nella Physiognomica di Pietro d’Abano: un
canone estetico, Annuario (Accademia d’Ungheria
in Roma, Istituto Storico Fraknói), Ro-
ma, 2005–06, 2006–07; VÍGH Éva, „Természeted
az arcodon”, I, Fiziognómia és jellemábrázolás
az olasz irodalomban, II, A fiziognómia
története az ókortól a XVII. századig. Szöveggyûjtemény,
Szeged, 2006 (Ikonológia és
Mûértelmezés, 11/1–2); Jean-Patrice BOUDET,
Entre science et nigromance. Astrologie, divination
et magie dans l’occident médiéval
XII ème –XV ème siécle, Paris, 2007; Mladen
POPOVIĆ, Reading the Human Body. Physiognomics
and Astrology in the Dead Sea Scrolls
and Hellenistic-Early Roman Period Judaism,
Leiden–Boston, 2007; Anna AKASOY, Arabic
Physiognomy as a Link Between Astrology
and Medicine, in Astro-Medicine. Astrology
and Medicine, East and West, ed. by Anna
AKASOY, Charles BURNETT and Ronit YOELI-
TLALIM, Firenze, 2008.
Békés Enikõ
B
Babits Mihály és Henri Bergson
Az egyetemi éveit kezdõ Babits 1901
õszén leckekönyvébe számos bölcseleti
tárgyú elõadást is fölvett: „Akkor azt hittem,
filozófus leszek […] filozófiai tanulmányoknak
éltem, a verseimet szinte
csak mellékterméknek tekintettem. Filozófiai
ábrándjaimról akkor kellett lemondanom,
amikor vidékre kerültem, falura
[ti. az erdélyi Fogarasra], ahol lehetetlen
egy aktuális tudománnyal kapcsolatban
maradni. Az aktuális tudomány helyét az
örök költészet foglalta el.” Egyetemi társaival
való ifjúkori levelezésébõl vélhetõ,
hogy a filozófus Zalai Bélának a verseirõl
mondott véleménye s gondolatai
különösen fontosak lehettek számára, filozófiai
érdeklõdésének õ a legfõbb mozgatója.
Bár Babits ez irányú érdeklõdése
mindvégig megmaradt, a húszas évek
elejére, miután megfosztották egyetemi
katedrájától, már bizonyosan letett a filozófia
professzionális/tudományos mûvelésérõl.
1911 õszétõl, Budapestre kerülésétõl
kezdve azonban még több éven át
rendszeresen tartott filozófiai vagy esztétikai
elõadásokat a Társadalomtudományi