maműl lx - Allen Park Public Library

töröksíp 262
Török mehterzenekar egy lakodalmi menet élén
(S. Schweigger, 1665)
Gyalog töröksípos és dobos (18. sz. közepe)
ban már pontosan leírják, hogy „a tárogató
sípot örömmel fújják vala”.
A ~ nevének török- elõtagja az oszmán
eredetet hangsúlyozza. Bár a török zenét
mindig ijesztõnek és idegennek írják le a
szemtanúk, az erdélyi fejedelmeknek (törökhûségük
kifejezéseként) a 17. sz.-ban
meg kellett honosítaniuk az oszmán kultúrában
hatalmi szimbólumnak számító
hadizenekart (mehterháne). Mo.-on és
Erdélyben emiatt jött divatba a kereszté-
Török eredetű (?) töröksípok. Rimaszombat, Városi
Múzeum (balra és középen); Szekszárd, Wosinszky
Mór Múzeum, eredetileg Sepsiszentgyörgy (jobbra)
nyek körében a zurna, az együttes dallamhangszere.
A ~ elsõ említését 1643ból
ismerjük (II. Rákóczi György és Báthory
Zsófia esküvõje), s eredetileg fõként
török zeneélmények kapcsán kerül
szóba, tehát nem magyar muzsikusok
hangszereként. Ugyanekkortól említenek
német és lengyel sípokat, amelyek a
schalmey vagy a pommer rokonai lehettek.
Ezeket gondosan megkülönböztették
a ~októl, s jobbára német és lengyel zenészek
játszottak rajtuk. 1685-ben Thököly
Imre zenekarában pl. 1 német sípos
és 4 töröksípos szerepelt. 1691-ben Horvát
Ferencet „kapucsi-bassa Ahmet agához”
menesztette, hogy hat ~ot és négy
magyar trombitát szerezzen be. A fejedelem
török módra reprezentált, sajátként
fogadva el ezt a muzsikát (miközben
francia barokk zenészeket is tartott).
Egy rimaszombati monda szerint a város
két polgára a 15 éves háború idején
egy török bégtõl szolgálataiért egy zurnát
kapott, amelynek hangja jelezte a törököknek,
hogy ne háborgassák a várost. A
történet hitele kétes, de a helyi múzeumban
ma is õriznek két török(nek tartható)
sípot. A törökös zene divatja sokakban
visszatetszést keltett a 17. sz. végén
(→Wesselényi III. István naplója szerint
maguk a törökök is csodálkoztak rajta),
de a hangzás és a kétfenekû �dobbal ki