maműl lx - Allen Park Public Library

41 Bornemisza Péter síremléke
(„Észrevettem, mit vétettem…”). →Faludi
Ferenc nagyheti énekének változata, a
„Keresztények, sírjatok…” szintén ekkoriban
került a gyûjteménybe.
A kéziratot számos kis iniciálé és néhány
egész oldalas, díszkeretbe foglalt
feliratokból álló kép illusztrálja. A kör
alakú Mária-monogram csíksomlyói
nyomtatványokon és a Bocskor-családfán
is elõfordul.
Mária-monogram a Bocskor-kódexben (128a)
Kiad.: THALY Kálmán, Adalékok a Thököly-
és Rákóczi-kor költészetéhez, I–II, Pest,
1872; FERENCZI Zoltán, A Bocskor-daloskönyv
énekei, ErdMúz, 1898; RMKT XVII/3,
1961; RMKT XVII/9, 1977; A kuruc küzdelmek
költészete, vál. VARGA Imre, Bp., 1977;
RMKT XVII/11, 1986; RMKT XVII/14,
1991; RMKT XVIII/4, 2000; Bocskor János
énekeskönyve 1716–1739, DOMOKOS Pál Péter
hagyatékából kiad. CSÖRSZ Rumen István,
Kolozsvár, 2003; RMKT XVIII/8, 2006.
Irod.: ENDES Miklós, Csik-, Gyergyó-,
Kászon-székek (Csik megye) földjének és népének
története 1918-ig, Bp., 1937; BOTSKOR
Loránt, Csik vármegyei törzsökös székely
Botskor (Bochkor, Boczkor, Boczykor, Bocskor)
család története 1569–1950-ig, Bp., é.
n. (kézirat; OSZK Kt., Fol. Hung. 2921); VE-
KERDI József, Gypsy Fragments from the 18 th
Century, Acta Orientalia Hungarica, 1962;
STOLL, 1963, 2 2002, 3 2004, 180. sz.; KÜLLÕS
Imola, Opre Tódor nótája. A XVIII. századi
kéziratos énekeskönyvek és a néphagyomány,
in A megváltozott hagyomány, szerk. HOPP
Lajos, KÜLLÕS Imola, VOIGT Vilmos, Bp.,
1988; CSÖRSZ Rumen István, Közköltészet
Erdélyben a XVIII. század második felében
(Néhány kutatási szempont), ErdMúz,
2007/3–4.
Csörsz Rumen István
Bornemisza Péter síremléke
→Bornemisza Péter →síremlékét ritkán
említi a szakirodalom. A prédikátorról
az elsõ nagyszabású monográfiát író
Schulek Tibor – majd az õ nyomán
Nemeskürty István – csak széleskúti eltemetésérõl
emlékezett meg, és úgy tudta,
hogy a síremlék a 18. sz. második felében
tûnt el. A sírkõnek azóta sem került
elõ egyetlen darabja sem, de ma már
legalább anyagát ismerjük, és lebontásának
idejét is pontosan tudjuk. Az esztergomi
egyházmegye 1634. évi canonica
visitatiója szerint ugyanis a vizitátor –
Draskovich György (†1650) pozsonyi
prépost, ekkor váci, késõbb gyõri püspök
– dobatta ki a templomból a márványból
készült síremléket. Még a jegyzõkönyv
lakonikus szövegén is átsüt az ellenszenv:
„Epitaphium Praedicantis Bornemissae
marmori incisum ex templo ejici
curavi, velut nequissimi haeresiarchae.”
Hogy milyen lehetett ez a síremlék, arra
nézve nincs sok fogódzónk; talán falra
függesztett epitáfiumtábla volt. Az 1634es
vizitáció általában nem emlékezik
meg a templomokban található síremlékekrõl;
ez itt a ritka kivétel.
A Balassák detrekõi vára alatt fekvõ
Széleskút templomában volt a család
egyik temetkezõhelye, de a síremlékekbõl
nem sok maradt ránk. Balassa
Menyhárt (†1568) vörös márvány sírköve
(205 × 101 cm) jól ismert, sokszor
közölt darab. Kevéssé gyakori típust követ:
felül az elhunyt félalakja, alatta a
feliratos tábla. A szöveg elég hosszú,
részben prózában, részben versben íródott;
ebbõl tudjuk meg, hogy a sírkövet
fia, Balassa István (1548–1590) állíttatta.
Neki magának nem ismeretes a síremléke,
de elsõ feleségének, Zrínyi Ilonának
(†1577 e.) szintén általa állított
emlékmûvébõl legalább a feliratos tábla
fennmaradt (103 × 81 × 2 cm). Ezen az