maműl lx - Allen Park Public Library

asztrofiziognómia 16
BINET, Roberto CASATI, Deutsche Architektur
Museum, Tübingen, 2002; A. A. [Akakij AKA-
KIJEVICS], A magyar árnyék rövid története,
ms., é. n., lappang (tudomásunk szerint egyedül
e kéziratban található utalás a Péter árnyékával
beteg szócikkeket gyógyít c. mûre).
Széphelyi F. György
asztrofiziognómia
A fiziognómiai irodalomnak az a ritka
területe, mely a csillagoknak az emberi
külsõre gyakorolt befolyását kutatja. A
fiziognómia és a →csillagjóslás kapcsolatára
már a fiziognómiát tárgyaló legkorábbi
fennmaradt mûvekben, a babilóniai
omina-irodalomban is találhatunk
utalást, ill. a holt-tengeri tekercsek között
is vannak olyan szövegek, melyek
az egyén megjelenésébõl következtetnek
az adott személy horoszkópjára. Planetáris
fiziognómiai jellegû leírások Ptolemaiosz
mûveiben ugyancsak elõfordulnak:
így pl. a Tetrabibloszban felsorolja,
hogyan hatnak kinézetünkre az egyes
planéták attól függõen, hogy születésünk
idõpontjában éppen felkelõben
vagy lenyugvóban voltak-e (III, 11). A
külsõ, testi jegyeknek a zodiákusjegyek
szerinti típusokba sorolását azonban,
úgy tûnik, csak a középkori arab fiziognómiai
mûvek szerzõi dolgozták ki, köztük
pl. a tuniszi udvarban tevékenykedõ,
11. sz.-i asztrológus, Ali Ibn Abi Rigal,
aki Kitab al-bari fi ahkam al-nujum c.
asztrológiai mûvében a zodiákusjegyek
fiziognómiáját ismerteti. A Mérleg csillagképben
születettekrõl pl. így ír:
„…formái szépek és arányosak, testalkatra,
termetre, nagyságra átlagos, arca
fehér és teste fekete, belõlük lesznek a
költõk és az énekesek, értenek a beszédhez,
mondanivalójuk hatásos, szeretik a
nõket és a földi örömöket.”
A módszert a padovai természetfilozófus
és asztrológus, Pietro d’Abano
(1250–1316) fejlesztette tovább, aki szintén
hivatkozik Abi Rigalra, míg Compilatio
physiognomiae c. traktátusában egy
másik arab szerzõ, Abraham Ibn Ezra leírásait
is követi. A padovai filozófus az
asztrológiai fiziognómiát a galénoszi felfogás
értelmében orvosi kontextusba
ágyazta, mely szerint a testnedvek fiziológiája
mind morális kvalitásainkat, mind
pedig külsõnket befolyásolja. Temperamentumunk
ezenkívül meghatározhatja
az egyes betegségekre való hajlamunkat
is, így ennek a jeleit is testünkön hordozzuk.
A complexio (a testnedvek arányából
adódó temperamentum középkori latin
szinonimája) és a külsõ megjelenés összefüggésének
asztrológiai aspektusát pedig
az adja, hogy a testnedveket a csillagképek,
ill. a bolygók uralják, következésképpen
ezek határozzák meg küllemünket
is. A görög fiziognómiai irodalmat
d’Abano tehát ezzel az asztrológiai-antropológiai
teóriával gazdagította, hatására
a zodiákusjegyek és a fiziognómia közötti
összefüggés a 15. sz.-tól kezdve
több orvos mûvében is megjelenik, mint
pl. a francia Roland l’Écrivain Reductorium
phisionomie (1430 k.) c. mûvében.
A padovai tudós orvosi-asztrológiaifiziognómiai
rendszerét a ferrarai orvos,
Michele Savonarola is átvette, aki a
Speculum physionomieban (1442) szinte
szó szerint a Compilatio leírásait idézi,
de ebben a hagyományban helyezhetõk
el Galeotto →Marzio De doctrina promiscua
c. mûvének (1489) fiziognómiai
leírásai is (cap. 35: Quare signa zodiaci
animalium nomina habent). Lássunk
most ezek közül néhányat:
Cancer:
Galeotto, De doctrina: „…in parte superiori
corpulentum, sed circa femora cruraque
cum tibiis gracilem, parvorum oculorum
ac hebetium, deformis vultus…”
d’Abano, Compilatio: „Cancer est homo
brevis staturae, grossorum membrorum
corporis omnia superiora […] oculorum
parvorum…”
Savonarola, Speculum: „Cancer […]
hominem brevis staturae, grossorum
membrorum superiorum […] et inferiorum
subtilium incompositumque configurabit.
Hic rudis erit faciei, pinguis, parvorum
oculorum…”
Pisces:
Galeotto, De doctrina: „…faciem rotundam,
oculos mites et hebetes, nasum
et labia crassa, scapulas amplas, brachia
brevia…”