maműl lx - Allen Park Public Library

theatrum Borghesianum 254
hirdette Jézus Krisztus hatalmát, és bekövetkezõ
büntetését jelentette be. A féltékeny
kínai papok máglyára vetették, de
mivel a tûz nem fogta, halálra kövezték,
holttestét a folyóba dobták, ám ott a víz
folyása öt napra megállt. Az események
hatására sokan követni kezdték a szent
ember vallását, és ilyenek még Pinto idején
is éltek a vidéken. Cohilouza városát
pedig isteni büntetésbõl földrengés pusztította
el. A portugál egy fák övezte kis teret
talált, közepén egy szépen megmunkált
nagy kõkereszttel. Letérdeltek a kereszt
elõtt. A közeli település, Xifangau
lakosai is térdre borultak. Mindannyian a
takács leszármazottai voltak. Õk beszélték
el a szent történetét, sõt egy könyvet
is mutattak, amelyben a szent ember csodatételei
voltak leírva.
Egyes lexikonok, hittérítés-történetek,
népszerû írások szerint Eskandélyi Japánba
is eljutott, és ott szenvedett vértanúságot.
Az említett helynevek közül
„Xifangau” nem más, mint Japánnak a
középkorban közismert európai neve
(Zipangu – végsõ soron a „Nippon” szó).
A „Cohilouza” név eleje a cochinilha
’bíbortetû’ szóval, vége pedig a louça da
China ’porcelán’ szóval egyeztethetõ –
azaz a kor orientális szókincsébõl tetszés
szerint lett átvéve.
A családnév nem magyaros, Marseilleben
viszont máig élnek Escandel nevûek.
Jól érthetõ provence-i etimológiája scandale
’botrány’, az okszitánban escandol
’kár, balszerencse’. Provence-ból a középkorban
többen is eljutottak Mo.-ra.
Mások a családnevet baszk eredetûnek
tartják. Ez esetben jelentése ’kis tölgyfa’.
Hogy hány baszk eredetû ember jutott el
a középkori Mo.-ra, nem tudjuk.
Nálunk nem az eredeti forrásból
(Mendes Pinto csapongó élettörténete),
hanem kerülõúton terjedt Eskandélyi
Máté híre. Elõször a kõszegi [!] (és luth.nak
született) Melchior →Inchofer méltatja
Annales ecclesiastici regni Hungariae
c. könyvében (1644), és sajnálkozik
azon, mennyire ismeretlen Mo.-on.
→Czvittinger Dávid (1711) Athanasius
Kircher Descriptio Chinae (ez bizonyára
a China monumentis qua sacris qua pro-
Boldog Eskandélyi Máté (Prokop Péter rajza)
fanis, 1667) c. könyve nyomán úgy véli,
1009-ben halt meg. Hevenesi szövegének
alapján →Pray György hosszabban
is méltatja. Õ egyébként Luxemburgi
Zsigmond korára teszi mûködését. Mások
(pl. →Wallaszky Pál) csak a nevet
említi: „Mathaeus Esandeli ciuis Budensis.”
„A legelsõ európai misszionárius
Kínában – aki természetesen hazánkfia”
titulussal a hitbuzgalmi irodalomban
gyakran találkozhatunk vele.
3. további korai magyar utazók Kínában
Egyes források tudnak Elias Hungarus
(Magyar Illés) minorita szerzetesrõl, akit
1337-ben XII. Benedek pápa küld követségbe
a tatárok Üzbek nevû fejedelméhez.
Útja sikeres, 1340-ben visszaérkezik
Avignonba, s magával hoz két keresztény
hitre tért tatárt. Tevékenységérõl
keveset tudunk, és az is alig különböztethetõ
meg a következõ ferencesekétõl.
A ferences →Gregorius de Hungaria
(Magyarországi Gergely) a XII. Benedek
pápa által 1338-ban a tatárokhoz küldött
követség tagja. A négytagú küldöttség
vezetõje a firenzei születésû Giovanni de
Marignolli volt, tagjai egy olasz, egy
francia és egy magyar minorita. Kitartásuk
és alkalmazkodóképességük a rend