maműl lx - Allen Park Public Library

193 ornamentika
Rajna-vidék emlékeihez – kapcsolódnak.
Emellett szól, hogy ugyanennek a stílusnak
állatalakos fejezeteivel együtt (Esztergom)
lépett fel.
3.2. az ótestamentumi hagyomány
A mózesi frigysátor, ill. a salamoni
templom példája – különösen a középkor
(10–13. sz.: Honorius Augustodunensis,
Durandus) liturgiai kézikönyveinek tanúsága
szerint, a tipológia szellemében –
fontos szerepet játszik mint a romanika
~jának ideális mintaképe. Az ideáltípus
már nem alapul tárgyi ismereteken, tapasztalaton:
lényegében ideális rekonstrukcióról
van szó, amelyben szerepet játszik
az építészet antik hagyományokat
követõ tagolási rendszere.
A legfontosabb források: 2Krón 3,5 és
3,7: „A nagyobbik termet ciprusfával födette
be, és tiszta arannyal boríttatta, majd
pálmákkal és láncocskákkal díszíttette”
és: „Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat.
a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta
be, a falakra meg kerubokat vésetett”,
ill. 2Krón 3,15–16: „Az épület elé
két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt
könyök volt, az oszlopfõ pedig a
tetejükön öt könyöknyi. Láncocskákat is
készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az
oszlopfõkre helyeztette õket, aztán száz
gránátalmát, és a láncocskákra aggatta
õket.”
Vö. továbbá: 1Kir 6,18: „Belül tehát
cédrusfából volt a templom, faragott
gyümölcs- és virágfüzérekkel ékesítve.
Csupa cédrusfa volt az egész. Követ sehol
sem lehetett látni.” – A Szentek
Szentjérõl 1Kir 6,29: „Aztán a templom
falait körbe kidíszíttette faragott kerubokkal,
pálmákkal és virágfüzérekkel,
kívül és belül egyaránt.” – Az ajtószárnyakról:
1Kir 6,32: „Kerub, pálma és virágfüzér
mintákat vésetett rá és arannyal
vonatta be mégpedig a kerubokat és pálmákat
aranyoztatta be.” – És Hirám
bronzoszlopairól (Jachin és Boász), 1Kir
7,18–20: „Fent az oszlopok fölé az oszlopfõkre
csinált két hálót, láncszerûen
összefûzött zsinórokból kötve, egy hálót
az egyik oszlopfõre és egy hálót a másik
oszlopfõre. Aztán gránátalmákat is csinált,
mégpedig mindegyik háló köré két
sort, összesen négyszázat; a háló fölött
az oszloppárnára tették fel õket; kétszáz
gránátalmát az egyik oszlopfõ köré és
ugyanannyit a másik oszlopfõ köré is.
Fent az oszlopokon az oszlopfõknek lótusz
formájuk volt.” – Az ótestamentumi
leírás (amelyet különösen Flavius Josephusnak
a templom kincseirõl szóló elbeszélése
egészít ki) részletes képet ad
Salamon templomának díszérõl: az oszlopfõkrõl,
a falak, burkolatok és kapuszárnyak
növényi ornamentikájáról s
egyes mûvekrõl is, amilyenek az „érctenger”,
a menóra, a Szentek Szentjének
csavart oszlopai, Jáchin és Boász oszlopai.
Rendkívüli hatása volt a középkori ~
típusaira és ikonográfiájára.
Magyar vonatkozású írott forrás Petrus
Comestor, Historia Scholasticájában
(Oxford, Bodleian Library, Cod. Oxon.
Lyell, 70), a Királyok III. könyve 18-hoz
(„Insculptas habebant coronulas et plectas”
[A salamoni templom oszlopfõi])
fûzött „Coronae tortuose factae de virgis
tortis quod hungari dicunt guns, quae
sunt factae in temporibus his.” („Összefont
vesszõkbõl fonatosan elkészített koszorúk,
melyeket a magyarok gúzsnak
neveznek. Ilyeneket csinálnak napjainkban.”)
A mindössze egysornyi forrás az
1200 k.-i, III. Béla korában nagyrészt
Párizsban tanult értelmiségi elithez köthetõ.
A kódex a párizsi mester tanításait
tartalmazza, és az a személy, aki elõadását
marginális glosszákkal készítette elõ,
bizonyosan tudott magyarul, és magyarul
tudó közönségnek is adott elõ, mert
egyes fogalmakat a megfelelõ magyar
szavakkal világított meg. A Petrus Comestor
szövegéhez írott glossza különlegessége,
hogy utal a korban elterjedt (pl.
Pilisszentkereszt, Ócsa, Vértesszentkereszt
[22, 23]) díszítésmódra.
3.3. a középkori ~ antikizáló formakincse
3.3.1. szalagfonat
A korai középkor legelterjedtebb, jellemzõ
díszítésmódjának, a geometrikus
ornamensnek alapvetõ dekoratív rendszere
a szalagfonat. Eredete kétséges; bizonyos,
hogy elõzményei megtalálhatók a
késõ antikvitásban, s levezethetõk abla-