maműl lx - Allen Park Public Library

295 a „Zsúpra aggnõ!” olvasata
sága, szerk. G. SZABÓ Zoltán, Bp., 2008
(Historica Ethnographiae, 14).
G. Szabó Zoltán
Zs
Zsámboky János mûgyûjteménye
A jelentõs bécsi humanista →mûgyûjtemények
közé tartozott a 16. sz.-ban.
→Zsámboky János a könyvek és kéziratok
mellett a kor gyûjtési szellemének
megfelelõen (Kunst- und Wunderkammer)
antik szobrokat, érmeket, ékszereket,
ötvöstárgyakat, drágaköveket, bútorokat,
természeti különlegességeket egyaránt
gyûjtött. A tárgyakat külföldi útjain
vagy ügynökök segítségével szerezte be
Rómából, Padovából. Értékét tekintve a
tárgyak közül kiemelkedett a mitikus
unikornisnak tulajdonított szarv, amely
nagy ritkaságnak számított a 16. sz.-ban
(→egyszarvú). Szintén figyelemre méltó
volt pénz- és éremgyûjteménye. Numizmatikai
érdeklõdése már korán megmutatkozott,
egyik elsõ kiadványa (Johannes
Huttichius, Romanorum principum
effigies, Strassburg, 1552) is ezzel a témával
foglalkozott. A többségében római
réz- és ezüstpénzeket 1583-ban összeírta,
a katalógus szerint a kollekció mintegy
700 darabból állt.
Ugyancsak 1583-ban készítette el mûgyûjteménye
30 tételbõl álló inventáriumát
(ÖNB, Cod. 9039). Eszerint a tárgyakat
házának alsó szintjén õrizték, értékük
pedig meghaladta híres könyvtáráét: a
pénzeket 2500, az antikvitásokat és egyéb
tárgyakat 3000 tallérra becsülte Zsámboky.
Súlyos anyagi gondjai miatt gyûjteményei
eladására kényszerült, ezeket II.
Rudolf császárnak ajánlotta fel. Értékes
könyvtára és kéziratai nagy részét 1578ban
vásárolta meg az uralkodó 2500 tallérért.
A könyvek és kéziratok mellett
tárgyalás folyt Zsámboky Priapus-szobrának
és 12 antik márványfejnek az átadásáról
is. 1584-ben kelt végrendeletében
könyvtárát fiára, Johannra hagyta,
míg érmeit megosztotta fia és Anna lánya
között. A 3000 tallérra értékelt unikornisszarvat
Velencébe vitette abban a reményben,
hogy készpénzre és antikvitásokra
cserélheti.
Zsámboky halála után, 1585-ben a
mûgyûjtemény néhány antik darabját
Prágába, II. Rudolf udvarába szállították.
1587-ben a császár végül megvette
Zsámboky özvegyétõl ezek egy részét.
Egyes darabok, így az igen értékes érmék
egy része is, egyesével keltek el, további
sorsuk nem ismert.
Irod.: BÁLINT-NAGY István, Sámboky János
testamentuma, LK, 1929; FALUDY Géza,
Sámboky János éremgyûjteménye, Numizmatikai
Közlöny, 1933–34; Hans GERSTINGER,
Die Briefe des Johannes Sambucus (Zsamboky)
1554–1584, Graz–Wien–Köln, 1968;
HUSZÁR Lajos, Zsámboky János numizmatikai
tevékenysége, Orvostörténeti Közlemények,
1985; Gábor ALMÁSI, The Uses of Humanism,
Johannes Sambucus (1531–1584), Andreas
Dudith (1533–1589) and the Republic of
Letters in East Central Europe, Leiden–
Boston, 2009.
Viskolcz Noémi
a „Zsúpra aggnõ!” olvasata
A →Körmöcbányai táncszónak is nevezett
egystrófás verset Kreusl János
körmöcbányai jegyzõ tollpróbaként írta
rá a város 1505. esztendei számadáskönyvének
címlapjára, ekként:
„Supra agnŏ ſŏck fel kabla Haza yŏth
fyryedt tombi catho a te zyp palaschtodban
gombosch scharudban haya haya
Wiragom.”
A szakirodalomban sokat vitatott a
vers kezdõ szavának értelmezése. Egyesek
szerint a latin supra, azaz a ’fent,
felül, fölötte’ jelentésû adverbium, mások
szerint a magyar zsúp, azaz ’szalmaköteg’
jelentésû szónak -ra helyraggal
ellátott alakja a helyes feloldása a német
jegyzõ által leírt szónak. Fontos leszögezni,
hogy a mo.-i latinságban, egészen
a 18. sz. végéig, az s hang, ill. az azt jelölõ
betû nem sz-nek hanem s-nek, zöngésülve
pedig zs-nek hangzott. A zs hang
megkülönböztetõ jelölése sokáig megoldatlan
kérdés volt a magyar helyesírásban.
→Nádasdy (I.) Tamás köre, majd