maműl lx - Allen Park Public Library

haditérképészetünk elsõ képviselõi: az Angielini család 70
pák (→Lázár-térkép, 1528; Giacomo
Gastaldi, 1546; Andrea Vavassore, 1553;
Giacomo Gastaldi, 1553) azonban a törökök
elõrenyomulása miatt már megfogyatkozóban
lévõ Magyar Királyságról
általában egymás adatait ismételték, hiszen
a legkorábbit kivéve nem helyszíni
felmérések és nem Mo.-ról kapott friss
információk alapján készültek.
A bécsi udvari orvos és történész,
Wolfgang Lazius (1514–1565) 1556-ban
megjelent tízlapos →Magyarország-térképe
ugyanakkor már 24 mo.-i szakértõ
(többek között a költõként is számon tartott
→Istvánfi Pál, ill. neves humanista
fõpap-politikusok, →Bornemissza Pál és
→Verancsics Antal vagy az irodalmi
munkásságáról is ismert →Pécsi Kis Péter
és Georg →Wernher stb.) bevonásával
készült el – mégpedig (miként szerzõje
maga állította) elsõsorban a jövõbeli
törökellenes hadjáratok sikeresebb
lefolytatása érdekében. Az oszmán-törökök
fokozatos hódítása (1541: Buda,
1543: Esztergom, Pécs, Székesfehérvár,
1554: Fülek, 1555: Kaposvár) miatt viszont
a bécsi hadvezetésnek, az 1556ban
megalapított →Udvari Haditanácsnak
a magyar–horvát hadszíntérrõl még
ennél is alaposabb és naprakészebb térképekre
volt szüksége, hogy a magyar
rendekkel szorosan együttmûködve feltartóztathassák
az oszmán elõrenyomulást
egy újonnan kiépítendõ →törökellenes
védelmi rendszerrel.
Ezt a páratlan térképészeti vállalkozást
az 1560–70-es években mind a magyar,
mind a horvát–szlavón végeken az
Angielini család három tagja végezte el.
Az eddigi elképzelésekkel ellentétben a
legújabb kutatások szerint nem egy, hanem
három Angielini nevû várépítész
mûködött a Habsburg Monarchia mo.-i
hadszínterén: Natale és Nicolo (Niccolò)
testvérek voltak, míg Paolo az elõbbi fiaként
folytatta a família térképészeti vállalkozását.
Natale 1557-tõl elõbb Habsburg
Károly belsõ-ausztriai fõherceget
szolgálta Grazban és a horvát–szlavón
végeken, majd 1564-tõl már I. Ferdinándot
és II. Miksát, egészen haláláig (1574.
máj. vége–jún. eleje). Ez idõben több-
ször megfordult Felsõ-Mo.-on (1565ben,
a híres német hadvezér, Lazarus
Freiherr von →Schwendi táborában és
1572-ben), Gyõrben (1570-ben), miközben
több alkalommal (1569, 1570, 1571)
járt az 1568 tavaszán kamarai kezelésbe
került Kanizsán, amelyet fokozatosan
modern erõdítménnyé kezdtek kiépíteni.
Karrierjének csúcsára 1573. szept. 1-jén
érkezett: ekkor szerezte meg a Balassi
János 1562. évi távozását követõen,
Dersffy István, Krusith János és Forgách
Simon fõkapitánysága idején kiépült ún.
bányavidéki →fõkapitányság (ném.
Bergstädterische Grenze, lat. confinia
antemontana) fõépítészi posztját, amelyet
bakabányai székhellyel haláláig betöltött.
Haditérképészi és várépítészi
munkássága mellett tudunk arról, hogy
üveghutát és kõgolyógyártó mûhelyt mûködtetett.
Testvére, Nicolo mo.-i pályája nem
volt ennyire sikeres. Bár nevét a gyõri
várról és II. Miksa császár 1566. évi ottani
táboráról készített egykori rajzával
örökre beírta a magyar és a közép-európai
hadtörténelembe, bátyja melletti
hosszabb szolgálatát követõen csupán
1567. júl. 11-tõl fogadta saját zsoldjába
Miksa király, a Pozsonyban tartott magyar
országgyûlés idején. A következõ
években bátyjához hasonlóan õ is különféle
várfelmérési bizottságokban vett
részt, ún. rendes építõmesteri állást (20
rajnai forintnyi fizetéssel) viszont csak
1577. febr. 25-én kapott, hosszabb-rövidebb
itáliai és egyéb szolgálatot követõen.
Utoljára 1577. aug. elején bukkan fel
a forrásokban, tehát feltehetõen Balassi
Jánossal egy évben távozott a földi világból.
Haditérképészi és várépítészi tevékenysége
mellett maradtak fenn saját kezû
rajzai egy pontonhíd elemének építési
tervérõl és egy vár tervezett vízellátásáról
is. 1570 májusában õ készítette el
uralkodójának a veszprémi végvár és
környéke legkorábbi, mûvészi kivitelezésû
ábrázolását is.
Natale fia, Paolo rövid ideig ugyancsak
szolgált várépítészként és hadiépítészként
Mo.-on (pl. Egerben), 1575. júl.
után azonban már nem szerepel a forrá