maműl lx - Allen Park Public Library

19 Babits Mihály és Henri Bergson
Bergson-fordítást” (Bevezetés a metafizikába,
ford. Fogarasi Béla, Bp., 1910), s
így szabadkozott: „Bocsásson meg, hogy
értekezésemben nem említettem az Önök
mûködését; de falusi magányomba akkor
még ennek a híre nem hatott el.”
Hatvany Lajos 1911 húsvétja elõtt
Berlinbõl írt levelet a késõbb Babits-verseket
fordító Horvát Henriknek, s ebben
megemlítette, hogy fordítót keres Babits
Bergsonról szóló nagyszerû filozófiai
cikkének átültetésére.
1913-ban, amikor a cambridge-i
King’s College-ban tanuló Békássy Ferenc
(akit 1912-ben a Cambridge Conversation
Society 1820 óta fennálló társaságának
tagjai közé választanak, s aki Virginia
és Leonard Woolfot mondhatja
barátjának) a legújabb kor magyar költészetérõl
angolul olvasott fel Cambridgeben,
s többek között az 1910/11-es évek
Nyugatjának Babitsát mutatta be, kiemelte,
hogy „mintaképe lehet a mûvelt magyar
írónak”, „aki Bergson követõje”.
Babits versei 1909 tavaszától mutatják
Bergson tetten érhetõ, ihletõ hatását
(csupán néhány igen jellemzõt kiemelve:
Cigánydal, Pictor Ignotus, A költõ szól,
Az õszi tücsökhöz, Alkonyi prológus, Éji
dal). Az Esti kérdés a bergsoni filozófia
„szabadító” eszményének korai s talán
legszemléltetõbb példája (melynek ihletett
elemzését adja három költõ is: Szabó
Lõrinc, Nemes Nagy Ágnes és Rába
György): a vers egyre táguló, összefüggések
végiggondolására ösztönzõ látásmódja
a bergsoni „önkéntelen emlékezeté”;
a feltörõ emlékek önkéntelen mozgásuk
során éppen úton vannak a
jelenben érvényes jelentésük megvilágításához.
Bergson a reproduktívnak nevezett
emlékezettõl – amely valamely gyakorlati
feladat érdekében „ismétli” a
megõrzött emlékképeket – megkülönbözteti
a másik, ettõl független, „teremtõ”
emlékezetet, mely múltunkat jelenünk
részévé s új tapasztalássá teszi. Ahogyan
Babits Bergson-tanulmánya a „teremtõ
idõ” jellemzõ sajátságának azt az emlékezésmódot
mondja, mely „az élõlény
jelenét” alkotva, „több, az emlékezet által
egybevont pillanatból áll”.
Rába György szerint „a teremtõ emlékezet
bergsoni szemlélete még több érzékletes
részlettel és összefüggõbb jelenetekkel
dúsítja majd Babits líráját, összetett
költészettanná fejlõdése fokozatosan történik
meg az évek során”. (1981-ben
megjelent könyvében versrõl versre részletesen
föltárja Bergson ihletõ hatását.)
És bár A Danaidák elsõdleges ösztönzõjének
Nietzsche tekinthetõ, a görög
mítoszban is fölfedezhetõk olyan összefüggések,
melyekbe Bergson szemlélete
is belejátszhatott. „A helyrehozhatatlanul
hiábavaló alvilági robot a nietzschei örök
visszatérés elvével analóg jelenség, de a
hol merített, hol ürített amfora a bûn végtelen
emlékezetévé lényegült bergsoni
emblémájának is beillik, és a bûnös nõk
szavainak egyenes idézete még inkább
eszünkbe juttatja, hogy »a jelenben az
egész múlt: ez más szóval az emlékezet«”
– amint Babits magyarázza Bergsont.
Dienes Valéria A Danaidákban az
életlendület bergsoni intencióját is megtalálni
vélte, ahogyan a mozdulatmûvészet
formanyelvére áttette: „Négy dimenzióban
rendszereztem. Az elsõ a plasztika,
a térre vonatkozik. A másodikban
belebocsátottam az idõbe, és abból lett
ritmus, a ritmika. A harmadik azzal foglalkozik,
hogy a mozgáshoz, az idõszintézishez
honnan vesszük a hozzávalót.
Ez az erõforrás a dinamika, s aztán jön
a negyedik dimenzió, amikor ez a háromtagú
valamit mond, jelent is valamit.
Ezt szimbolikának neveztük el Babits
Mihállyal.”
Az 1910. júl. 16-i Nyugat-beli megjelenést
követõen a Párizsban tartózkodó
Dienes Valéria kivonatos francia fordításban
bemutatta Babits dolgozatát Bergsonnak,
aki elragadtatva bölcseletének
legvilágosabb összefoglalását látta benne:
„Nagyon figyelmesen hallgatta, láthatóan
nem kívánta, hogy rövidítsem, és
amikor befejeztem, így válaszolt: – Ez az
ismertetés annyira jó, hogy – amennyiben
általánosan ismert/elfogadható nyelven
volna írva – mindenkinek ezt ajánlanám,
aki röviden ismerkedni akar gondolataimmal.
A francia mondatra nem
emlékszem már – »avec mes pensées«