maműl lx - Allen Park Public Library

267 Trágár Balázs
nulmányok, IV, szerk. SZABOLCSI Bence,
BARTHA Dénes, Bp., 1955; SZABOLCSI Bence,
A XVII. század magyar fõúri zenéje, in
UÕ, A magyar zene évszázadai, I, Bp., 1959;
UÕ, A XVIII. század magyar kollégiumi zenéje,
in UÕ, A magyar zene évszázadai, II, Bp.,
1961; BIRÓ Izabella, Tárogató, MNy,
65(1965); GÁBRY György, A tárogató, Folia
Archaeologica, 18(1966–67); UÕ, A tárogató,
MZ, 1978; MÁTRAY Gábor, A Muzsikának
Közönséges Története és egyéb írások, vál.
GÁBRY György, Bp., 1984; Magyarország zenetörténete,
II, 1990; LAJTHA László, A tárogatóról,
in UÕ Összegyûjtött írásai, kiad.
BERLÁSZ Melinda, Bp., 1992; PÁVAI István,
Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje,
Bp., 1993; SUDÁR Balázs, CSÖRSZ
Rumen István, „Trombita, rézdob, tárogató…”
A török hadizene és Magyarország,
Enying, 1996; A tárogató. Történet, akusztikai
tulajdonságok, repertoár, hangszerkészítõk
/ Das Tárogató. Geschichte, akustische
Merkmale, Repertoire und Instrumentenbauer,
kiad./Hrsg. Zoltán FALVY, Bernhard
HABLA, Bp.–Oberschutzen, 1998; CSÖRSZ
Rumen István, A törökök sípjától a magyar töröksípig,
in Identitás és kultúra a török hódoltságban
(16–17. század), szerk. ÁCS Pál,
SZÉKELY Júlia, Bp. (megjelenés elõtt).
Csörsz Rumen István
történés
Szemantikailag leterhelt fogalom. A
köznyelv tartózkodása használatától ennek
megérzésébõl fakadhat, ha mégis él
vele, a ~ az esemény szinonimája. Igésített
formája (megtörténül) nem fordul elõ
a mindennapi nyelvhasználatban. Orvosi
szakszóként valamely szerv rendellenes
mûködését, ill. ennek következményét
jelenti: agyi ~ = gutaütés, stroke.
Humán területen a narrációval elbeszélt
cselekedetek, ill. lelki folyamatok
lehetnek ~ek. A filozófiai terminológiában
a ~ fogalma a szubsztanciametafizika
horizontján túllépve jut megkülönböztetett
szerephez („minden megértés
történés” [„alles Verstehen ein Geschehen
ist”], GADAMER), a folyamat-központú
szemlélet legújabb irodalomtörténet-írásunkban
is jelen van („megtörténül”,
KÕSZEGHY).
Irod.: Hans-Georg GADAMER, Igazság és
módszer, Bp., 1984; KÕSZEGHY Péter, Balassi
Bálint. Magyar Alkibiadész, Bp., 2008.
Takács József
Trágár Balázs
A 16. sz.-i magyar népi mulattatók
egyik típusa, feltehetõleg egy elveszett
→népkönyv fõszereplõje. Emlékezetét
→Bornemisza Péter Ördögi kisírtetek c.
könyve õrizte meg: „Mi mulatságnak
tartjuk az históriákat, kiket Markolf zsíbságáról
írtak, avagy amaz Trágár Balázsról,
ki az barátokhoz ment király parancsolatjával,
hogy segítsék meg, mert
ezért kell hazudni az király elõtt. És azt
felelték: – Fiam, mi nem tudunk hazudni.
– Mond az: – Bár a’ legyen egyik. Azután
az apácák között némává tötte magát, és
meghasasította õket, és királyné elõtt
azból szerzett csúfságot. Azonképpen,
akiket írnak némely csúfokról, kik ugyan
mesterségvel tanulják az csélcsapást, és
sok országoknak nagy híresek is, mint
Németországba Eulenspiegel, Orlando és
a többek. Mondok, te azt gondolod, hogy
ezek nem ördögi kisírtetek. Maga ez éktelen
tréfáló mulatságval elszakasztja az
idvösségre való vigyázástúl azt is, az ki
míeli, azokat is, az kik azfélékbe gyönyörködnek.
És az pokolnak örök rívásával
fizeti meg az éktelen kacagásokat. De
miért hogy ezek testi bolond édességvel
elegy, nem veszik az kába emberek
eszekbe mérgét az ördögnek.”
Bornemisza beszámolója csak elsõ
olvasásra tûnik lakonikusnak és hézagosnak.
Valójában – a maga sajátos elbeszélõi
modorában – körültekintõen és
kimerítõen tárgyalja a témát. Király
György és Kardos Tibor klasszikus értékû
tanulmányai – alaposan megvizsgálva
Bornemisza valamennyi állítását és
kifejezését – megnyugtatóan feltárták ~
alakjának nemzetközi párhuzamait, és
sikerrel határozták meg a Bornemisza
által feljegyzett két tréfás történet mûfaját,
forrásait és kontextusát.
Régtõl fogva tudjuk már, hogy a régi
magyar nyelvben német kölcsönszóként
meghonosodott trágár (Träger) megnevezéssel
a házról házra járó közönséges