maműl lx - Allen Park Public Library

37 Beöthy István Jankó-szobra
André Kertész Beöthy István-portréja
sebb Gyurkó János [1922–2005] vegyészmérnök,
a középsõ pedig Gyurkó Pál
[1924–2008] erdõmérnök volt.)
Ez a levelezõlapként hazaküldött fotó
nemcsak a két mûvész barátságát dokumentálja,
hanem azt is, hogy a szobrász
mennyire kötõdött egyes itthon maradt
családtagjaihoz, többek között nõvéréhez.
Kettejük viszonyát a szokásosnál is
szorosabbra fûzhette, hogy három és fél,
ill. két és fél évesek voltak édesanyjuk
halálakor. Ez az ilyenkor elkerülhetetlennél
jóval nagyobb törés lehetetett életükben,
mert édesapjuk második feleségével
soha nem kerültek jó viszonyba. Ezért
volt különösen fontos anyai nagyszüleik,
a Székesfehérvárról elszármazott hevesi
patikus, Máder Miksa (1844–1921) és a
tordai örmény Amberboj Lúcia (1848–
1933) szerepe. Õk unokáikról szeretettel
gondoskodtak, sokat foglalkoztak velük,
és nemcsak akkor újdonság számba menõ
játékokat (kõ építõkockát stb.) vásároltak
nekik, hanem pl. Beöthy István
nõvérét saját költségükön az egri felsõbb
leányiskolába járatták, és magukkal vitték
évenkénti nyaralásaikra. Föltételezhetõ,
hogy az õ nyitott szellemiségük, a szép
iránti fogékonyságuk, vidéki lakosként
megõrzött polgári mentalitásuk (folyóiratelõfizetés
stb.) is hatott a gyermek, majd a
kamasz Beöthy Istvánra – és nem csak a
Passuth Krisztina monográfiájában említett
Vágó Pál. A miliõt jelzi, hogy a szobrász
nõvérének elsõ kiadású Ady-, Kosztolányi-
stb. kötetei voltak, maga is tanult
rajzolni és festeni, és látása elveszítéséig
alkotott jó amatõr szinten.
Irod.: PASSUTH Krisztina, Beöthy István.
Az Aranysor szobrásza, Bp., 2010.
Bibor Máté János
Beöthy István Jankó-szobra
Beöthy István szobrász (Étienne
Beothy; Heves, 1897. szept. 20.–Montrouge,
1961. nov. 27.) elveszettnek hitt
szoborportréja. A mûvész 1925–26-tól
Franciao.-ban élt, de szülõhazájával is
kapcsolatban maradt. Ebben – amellett,
hogy nem szakadt el teljesen a magyar
mûvészeti élettõl – szerepe lehetett annak
is, hogy nõvére, elsõ felesége és elsõ házasságából
született lánya is Mo.-on élt.
Passuth Krisztina monográfiája tartalmazza
a mûvész néhány magyar nyelvû
elõadását, írását és egy vele készült rádióriport
szövegét is. Helyet kapott benne
a szobrász saját kezû, kéziratos mûjegyzékének
(Catalogue chronologique
de l’oeuvre sculpté d’Étienne Beothy.
Établi par Étienne Beothy en 1960) fényképmásolata
és az ennek alapján Damien
Sausset által szerkesztett, Kopócsy Anna
és Passuth Krisztina által kiegészített
szoborkatalógus is. Az ebben fölsorolt
másfélszáz alkotás közül csak 19-rõl
nem közölnek képet, és alig 3 tucat az ismeretlen
lelõhelyûek száma.
A mindkét jegyzékben 10. számú, Jankó
c. szobor azon kevés alkotás közé tartozik,
amelyeknek sem õrzési helyét,
sem fényképét nem közlik. Beöthy István
saját kezû mûjegyzékébõl a következõ
tudható róla: „No. 10 »Jankó« portré
1923 Jászapáti gipsz (Gyurkó Jancsi tulajdona).”
Ennél több Damien Sausset