maműl lx - Allen Park Public Library

István király Nagy Károly nyomdokán 86
bizonyítja. István király tanácsa ugyanis
az égi szférából kiindulva jut el a földi
világba, majd pedig a mindennapok politikai
gyakorlatán keresztül ismét fölemelkedik
az egek magasába. Ehhez
azonban természetszerûleg nélkülözhetetlen
a keresztény hit, az a fides Catholica,
az a mély vallásos meggyõzõdés,
amely nemcsak az istváni állameszménynek
a lényege, hanem amelyet már
a Karoling-korban általában a királyság
és a birodalmak politikai alapjának tekintettek.
Ez a körülmény jól mutatja,
hogy államalapító királyunk, miként azt
sok más egyéb tény is igazolja, messzemenõen
a karoling szellemiségre alapozta
a maga felfogását. Ugyanúgy, ahogyan
azt egyik legfõbb példaképe, az ifjú, de
nagy mûveltségû német-római császár,
III. Ottó is tette, akinek uralkodói ideálja
egyértelmûen Nagy Károly volt. A frankoknak
ez a királya pedig már császárrá
tétele elõtt, ahogy azt követõen is, arra
törekedett, hogy félreérthetetlenül kifejezésre
juttassa a hatalomnak azt a törekvését,
miszerint feltétel nélkül kész a hit
megvédésére minden herésisszel, azaz
Germigny-des-Prés
eretnekséggel szemben. Hogy a magyar
Istvánnak is ugyanez volt a célja, azt
minden kétséget kizáróan igazolja, hogy
a kat. hit szerepérõl szólva magát ezt a
hitet egyértelmûen meg is határozza,
mégpedig a Hiszekegy felidézésével.
Márpedig ennek a szövegnek éppen a
Karoling-idõszakban meghatározó volt a
jelentõsége, hiszen ekkoriban az egyik
legelterjedtebb eretnekség, az adopcianizmus
éppen a Credo egyik legfõbb
princípiumát próbálta meg kétségbe vonni.
Azt állította, hogy Jézus csak a Jordánban
való megkeresztelés révén, mintegy
adoptio, vagyis „ilyen módon történõ
örökbefogadás” révén lett Isten fia, s
így nem tekinthetõ igazán isteni lénynek.
Ez volt Toledo érsekének, Elipandusnak
a véleménye, csakúgy, mint Urgel püspökének,
Felixnek, akiknek a nézetét Nagy
Károly és környezete minden erõvel
igyekezett megcáfolni és elutasítani. Ezt
igazolják a korszak alapvetõ teológiai
mûvei (Libri Carolini, ’Károly-könyvek’,
Contra Felicem, ’Felix ellen’ stb.).
Ugyancsak erre utalt az a 795 k. másolt
Dagulf-zsoltárkönyv is, amely Nagy Ká-